Spielgruppe és a nyelvi problémák
Nem szívesen írtam az utóbbi hetekben a spielgruppe-ről, mert írtó kudarcnak élem meg. Kisfiam, aki vagány, kezdeményező típus, szeret ismerkedni, egyáltalán nem jár szívesen vele egyidősökkel, játszótársakkal az oviba. Szeptember óta minden alkalommal sírás, hiszti, műsor az oviba induláskor.
Kudarcunkat a nyelvi nehézségeknek tulajdonítom.
Meghallgattunk rengeteg tanácsot, hogy "így-meg úgy ne beszéljünk idegen nyelven a gyereknek", de most akkora elkeseredést érzek, hogy úgy gondolom, hogy az akcentus kárára is, de kellett volna tanítani mégis a gyereket. Nem igaz az, hogy "hipp-hopp" megtanulnak majd pár nap alatt beszélni. Szegénykém nem érti, hogy miért nem értik meg, hogy miért nem érti ő a gyerekeket és az óvónénit. Nyilván gyorsabb lenne ez a folyamat, ha már igazi óvodás lenne, így hogy heti 3x2 órában van csak lehetőség csoportos foglalkozásra csak nehezíti életünket. Ez egy ilyen ország, itt ennyi idős gyereknek ennyi lehetősége van csoportba járni. Magánbölcsibe járhatna, dehát annyiért nem tudjuk elvinni. Egy éves kora óta lakunk Svájcban, minden nap járunk játszótérre (részemről kizárólag azért, hogy ismerkedni, játszani tudjon), de nem egy "bratyizós" népség lakik itt, így is királyok vagyunk a két svájci játszótársunkkal, más külföldinek -pláne keletinek- ebben a faluban, ennyi idő után ennyi sincs. Gondolom az ovi és iskola beindulásával azért változnak ezek az adatok... lehet városban is több lehetőség rejlik... A játszóterezések alkalmával megismert már pár szót pl.: ülj le, vigyázz, gyorsabban, mi ez?, hogy hívnak?, köszönések felnőtteknek, gyerekeknek.
Olvastam egy fórumon, hogy egy anyuka pár napos ovi után azt írta, hogy 2 és fél éves gyermekének mond valamit magyarul, a gyerek lefordítja neki az idegen nyelvre... cö-cö-cö, ezt lehet beveszi valaki, aki egynyelvű környezetben él, de én mostmár nem hiszem el. Ebben élek, látom min megy keresztül a gyerekem, szomorú vagyok, hogy előre nem láttam át, hogy ez ennyire nehéz.
Remény persze van, merthát kizárólag olyan történeteket hallok, olvasok, hogy megtanulják szépen a második nyelvet, abban mondjuk némi homályt vélek felfedezni, hogy mennyi idő alatt történik mindez. Mi most abban a periódusban vagyunk, hogy néhány dolgot ért, nagyjából válaszol mindenre "ja" vagy "nein", éppen ahogy kedve tartja (mondjuk egy ennyi idős, 3 éves gyereknél az anyanyelven is csak a hangulata dönti el a választ). Néhány egyszerűbb német kérdőmondatból lehet ért valamit (leginkább azt, hogy kérdeztek), de ki tudja... Voltunk egy szülinapi partin, elénekelte svájci vendégek előtt a "boldog szülinapot" c. dalt németül, amit amúgy a spielgruppe-ban tanult, most nem tudom, hogy udvarolni akartak-e, de mindenki azt mondta, hogy szépen, akcentus nélkül mondja a szavakat (azt a négyet ami a dalban van).
Hogy miért is pont most írok erről: kedden, C. néni napján mentem a spielgruppe-ba a gyerekért. C. nénit eddig is furcsa néniként jellemeztem. Fiam azt mondja mindig, hogy C. néni a barátnőm. C. néni volt egészen sokáig az egyetlen pedagógus, aki rávette a fiam hogy részt vegyen a közös foglalkozásokon. Abban nagyon jó, hogy megtalálta mi érdekli, rájött, hogy ragasztót kenegetni imád a fiam. Kagylókat ragasztottak fel egy papírra, annyi ragasztóval, hogy egy hétig száradt és olyan, mintha még tengerben lenne a kagyló. Ki is tettük keretben a falra. Szóval, kedden öltöztetem a gyereket, aztán egyszercsak C. néni megkérdezi, így 3 hónapos ismeretség után, hogy ért-e a fiam németül? Gondoltam rosszul értem a kérdést. Mondom neki azért, hogy nem. Aztán megkérdezte, hogy akkor milyen nyelven ért. Mondtam magamban, hogy akkor bizony jól értettem és gondoltam még egy nagyot: megviccelem. Mondom neki: angolul. Erre ez a furi nőci: ő nem beszél angolul, most mi legyen, hochdeutsch vagy svájci német? Azt hittem összeesem, de inkább a svájci németet mondtam neki. 3 hónap után egy 6 fős csoportban rájött, hogy nem beszél még a gyerek németül??? Te jó ég, lehet mondanom kéne neki, hogy ugyanebben a csoportban az a koszovói kiscsaj sem érti, hogy mit zagyvál? Gyors lendülettel hazamentünk ezután, azóta sem fogtam fel mi volt ez.
Nagyon nehéz: beszoktatni egy társaságba, ahol nem érti a körülötte zajló dolgokat. Nem értik meg őt sem. Ettől frusztrált lett, változott, nem éppen a könnyen megérthető, kezelhető kategória irányába (pedig eddig sem volt egyszerű). Hibáztatom magam, megint hittem, hogy hihető minden tapasztalat, amit olvastam. ...persze igaz lehet mind egy szálig, csak egy maradt ki a beszámolókból: mi történik addig míg nem beszéli, érti a másik nyelvet? Ejj, erről az áradozó anyucik megfeledkeznek!!!
Ezen írásom szóljon azoknak, akik külföldre terveznek költözni vagy még nem járnak idegennyelvű közösségbe. Íme (még) egy nehézség, amit nehéz előre látni. Őszintén bízom abban, hogy jövőre, amikor 4 éves fiam rendszeresen, heti 5 napot tölt az oviban már szépen elkezd németül beszélni.
...és akkor majd áradozom, hogy "hipp-hopp megtanulta".
Gyönyörű látvány, én tudom hogy szépen szól, mivel egy ilyen Triónak kedves magyar tulajdonosa egyszer megmutatta az övét, szerelmes nap volt az, emlékét őrzöm azóta is. Sajnos akárhány kiállításon láttam ezt a gyönyörűséget, a hallgatása nem maradt élmény: egyszerűen igénytelen, ordító hangerőre állítják, szinte élvezhetetlen. (A zenétől ezeken a helyeken el kell tudni vonatkoztatni, ha a fülemnek nem kedves -mondjuk ki: pocsék- zene szól is meg kell hallani a hangfal tudományát (vagy tudatlanságát). Itt Zürichben is ordított a szerencsétlen gyönyörűség, pedig pianissimo többet tudna mutatni. "A kevesebb néha több".
