Ott kezdődött, hogy már a legelején elszúrtuk. Még akkor, mielőtt ideköltöztünk.
Miközben munkát kerestem még Magyarországról, rengeteg információt begyűjtöttünk, hogy mi az amire figyelni kell, miket kell elintézni előtte, utána, stb.
Egy valami azonban valahogy mégis elkerülte a figyelmünket. Svájc nem EU tag, tehát az ember jóformán bármit hoz vagy visz, be és ki, azután vámot és áfát kell fizetni. Persze kivételek vannak, ilyen pl. ha az ember ideköltözik mindenestől, vagy férjhez megy egy svájcihoz és hasonlók. Ilyenkor az a szabály, hogy költözéskor bármit hozhat az ember vámmentesen, azzal a feltétellel, hogy az már legalább fél éve a birtokában kell, hogy legyen.
Ez vonatkozik természetesen az autókra is. Na ez volt az, amit mi irdatlan vaksággal benéztünk. Miután tizensok éves Astránkkal (A Gézával) már nem nagyon mertünk ezer kilométeres utaknak nekivágni, meg olvastunk pár rémtörténetet a svájci határon műszaki okok miatt visszafordított autókról, elhatároztuk, hogy szinte minden megtakarított pénzünket belefeketjük egy vadonatúj autóba. Meg persze kellett még hozzá jócskán –mi más, mint- svájci frank alapú hitel, akkor még nagyon kedvező árfolyamon...
Ez idáig rendben is lett volna, csakhogy nem egészen öt hónap múlva már költöztünk is. Ekkor aztán rájöttünk, hogy elszúrtuk, az új kocsi (Az Elek) még nem volt hat hónapos, ezért vámot kellett rá fizetni. Értékének durván 10%-át. Nos, így kell drágán autót venni.
Szerencsére a svájciak rendkívül jófejek, ezért a vámot csak a behozataltól számított két éven belül kell kifizetni, addig kap az ember egy papírt, amit mutogatni lehet a rendőröknek vagy a vámosoknak, ha kérik. Ha ez ember meggondolja magát, és két éven belül visszaviszi az autót az eredeti hazájába, akkor a határnál egyszerűen leadja ezt a papírt, és nem kell fizetni semmit.
Viszont annyira azért mégsem jófejek, hogy ne kelljen a magyar rendszámot már egy év után svájcira cserélni. Ez gyakorlatilag azzal jár, hogy nem árt, ha nincs rá hitel, szóval hitelt előtörleszteni az időközben elszaladt devizaárfolyamon, magyarországon forgalomból kivonatni, svájci kötelezőt kell rá kötni, svájcban levizsgáztatni, és ha nincs még elvámolva akkor az ember kap egy ideiglenes svájci rendszámot és forgalmit.
A biztosítás érdekes egy dolog itt, a biztosítási kötvény (vagyis meglétének igazolása) elektronikus formában utazik a biztosító és a közlekedési hatóság (Verkehrsamt) között. Azaz, bemegy az ember a biztosítóhoz, vagy köt egy biztosítás interneten, aztán mielőtt megkapja a rendszámot, leellenőrzi a Verkehrsamt , hogy van-e biztosítás az autóra kötve. A rendszer eléggé gyors, ha a biztosító küld egy igazolást a hatóságoknak, akkor az gyakorlatilag azonnal megérkezik, szóval ez (is) jól meg van csinálva.
Visszatérve az eredeti szálhoz, egy év után lett ideiglenes svájci rendszámunk, forgalmival meg biztosítással persze, no meg igazi svájci jogosítvánnyal, de arról már írtunk. Közben lassan eltelt még egy év, és nekünk döntenünk kellett, hogy marad a kocsi Svájcban és vámot fizetünk, vagy visszavisszük Magyarországra.
Az aprócska bökkenő csak az, hogy mit lehet csinálni egy kétéves autóval a gazdasági válság közepén, azon kívül, hogy jó esetben úgy 50%-os veszteséggel megpróbáljuk eladni? A válasz az, hogy semmit. Egy, azaz egy vevő jelentkezett akadt a hirdetésünkre, aki a megbeszélt időpontra eltűnt...
Nem maradt más hátra, mint vámkezeltetni az autót itt svájcban, fizetni, és használni tovább. Szerencsére minden abszolút gördülékenyen ment, ha fizetni kell, akkor legalább akadályt nem gördítenek elé, kb. fél óra alatt el is lehet intézni, fizetéssel együtt, persze.
Itt aztán újra képbe került a biztosítás, amiről voltaképpen ez az egész bejegyzés szól. Az ideiglenes forgalmi és rendszám helyett vámolás után véglegeset kapunk, csak előtte még a biztosításban szereplő törzsszámot (azaz gyakorlatilag a forgalmi számát) át kell íratni a biztosítóval. Elvileg sima ügy, a Verkehrsamtnál az ügyintéző megmondja az új forgalmi számát, ügyfél felhívja a biztosítóját, hogy írják át és küldjenek egy elektronikus igazolást, a Verkehrsamtnál pár másodpercen belül megjelenik az igazolás, és már adják is a papírokat meg a rendszámot.
Nos nálam ez annyival bonyolódott, hogy csekélyke német tudásommal nem nagyon tudtam elmagyarázni a biztosítósnak, hogy mit akarok (bár őszintén szólva ennyire azért tudok németül, de mindegy), így végül -miután csak nem akart megérkezni az igazolás-, a közlekedésis ügyintéző csaj felhívta helyettem a biztosítóm, és lezsírozta nekem az ügyletet, nagyon jó fej volt.
Aznap nagyon vidám voltam, minden elintézve, svájci rendszám, forgalmi, és még az ideiglenes rendszámomat is megtarthattam emlékbe :)
Aztán nemsokára kaptam egy új levelet a biztosítótól, hogy íme, itt az új szerződésem. Hát ez eléggé rosszul esett, egy százassal drágább lett (gondoltam, új év, új tarifák...), ráadásul újraindították a szerződés lejáratát, meg egyáltalán, én nem kértem új szerződést, nem értettem miért kell egy megváltozó forgalmi törzsszám miatt új szerződés.
Belenyugodtam, kifizettem, és azt hittem ezzel vége is a történetnek, de a krémje még csak ezután következett.
Pár hete kaptunk egy levelet a biztosítótól, benne két csekkel, hogy fizessük be a két(!) biztosításunk éves díját. Na ekkor lepődtem csak meg igazán! Kiderült, hogy nem törölték automatikusan a régi szerződésem, én meg rájöttem, hogy eszembe sem jutott lemondani a régit – miért is tettem volna, úgy gondoltam, hogy én csak egy szám megváltoztatását kértem a régiben, nem pedig egy újat. Ezen a ponton eléggé elszomorodtam, egy autóra két biztosítást fizetni nagyon rossz vicc volna.
Másnap hívtam is az ügyfélszolgálatot, reménykedtem, hátha valahogy ki tudom dumálni az esetet, bár mélyen legbelül nem sok esélyt láttam erre, tudtam, hogy ha a biztosító pénzt akar, akkor legalább egy féléves díjat fogok bukni...
Nos, az eset aznap nem oldódott meg, azon egyszerű okból, hogy nem sikerült angolul beszélő ügyintézőt kapnom, amihez viszont most ragaszkodtam a további félreértések elkerülése végett. Azért megígérték, hogy visszahívnak hamarosan.
Eltelt sok-sok „hamarosan”, úgyhogy egy hét múlva újra hívtam őket, majd pár perc múlva ismét megígérték, hogy nemsokára visszahív egy angolul beszélő ügyintéző. Most már nem hagytam lerázni magam, mondtam, hogy jó de, azt már egy hete várom, akkor inkább legyen mégis németül. Kapcsoltak is azonnal, elkezdem a mondandóm, meg elnézést kértem, hogyha bénáznék németül, erre a vonal végén nagyon kedélyesen azt mondja a hölgy, hogy hát akkor beszélhetünk angolul is. Na tessék, egyszer akarok elintézni valamit ezen a csoda nyelven, ...
És innen valami egészen hihetetlen dolog történt. Elmeséltem töviről hegyire mindent az ügyintézőnek, aki pár perc pötyögés után mondta, hogy hát itt valami tényleg nincs rendben, megkeresi azt, aki az új szerződést küldte, és visszahív. Ekkor kezdtem el reménykedni.
Ebédszünet után csörgött is a mobilom, kérdezi a csaj, hogy egy valamit nem ért, mégpedig hogy miért drágább az új szerződésem. Mondtam neki, hogy na azt én sem értem, én csak a törzsszám változtatását kértem. Elmondta, hogy „valahogy” belekerült egy bónusz-biztosítás, azért lett drágább. Miután elmondtam, hogy ezt én egészen biztosan nem kértem, kicsit hallgatott, majd vészjósló hangon azt mondta: „Na most tényleg megyek és alaposan elbeszélgetek az ügyintézőjével”. Hoppá!
Egy-két óra múlva hívott újra, és annyit mondott, hogy minden tiszta, az eredeti ügyintéző sajnos csinált egy apró hibát, amiből egy nagyobb hiba lett, de semmi gond, az új szerződést megszüntetik, a régiben átírják a számot, ahogy eredetileg kértem, és persze visszakapok minden plusz befizetésem.
Happy end! Őszintén szólva nagyon kellemesen csalódtam, azok után, hogy alig akartak még visszahívni is, teljesen más eredményt vártam. Féléves díjtöbblet helyett lett egy elégedett ügyfelük. Lehet hogy ez nekik többet ér. De az is lehet, hogy csak szerencsém volt...
