igyli

Ott hagytuk abba, hogy volt időpontunk a Verkehrsamthoz.

Az ügyintéző előre mondta, hogy kb. fél óra lesz az egész, plusz egy negyed óra még utána a papírozás, ennyire készüljek.

A kapott időpontban aztán szépen elkocsikáztam a Verkehrsamthoz. Mivel reggel 7:15-re mentem (direkt korai időpontot kértem), még csak a szaki volt ott (vagyis az "Expert" :)), illetve ő sem, mert jó tíz perccel előbb odaértem, biztos ami fix.

Két-három perccel negyed nyolc előtt aztán kinyitotta az ajtókat, elkérte a papírokat (13.20a, COC, magyar forgalmi), és mondta, hogy álljak be. Már az időpont kérésénél is mondták, hogy COC-vel rövidebb lesz a történet a szokásosnál, ez így is lett, gyakorlatilag az összes mérőberendezést kihagytuk. Igazából csak a alváz- és motorszámot, az ülések számát (ki kellett nyitni a leghátsó kettőt, tényleg van-e benne hét), a felnik méreteit (hogy ez mekkora őrület itt), és a világítást ellenőrizte le az Expert. A többi idő azzal ment el, hogy átmásolta a saját papírjára a hozott papírokról az adatokat. Úgy húsz perc lehetett az egész. A végén még mentünk egy félkört az épület körül, azaz pont annyit, hogy a műhelyből kiálljunk a parkolóba. Kész, kézfogás, viszlát, és mehetek be a papírokat lerendezni.

Odabent rákérdeztek, hogy akkor most vinném-e a rendszámokat, amire természetesen rábólintottam. Ismét a szokásos papírok, miközben az ügyintéző hölgy finoman lefagyott a kézzel írt forgalmi láttán - hát hogy ez meg hogy? Csak akkor bootolt be újra, mikor elmondtam neki, hogy csak az ideiglenes rendszám miatt van, amúgy magyarországon is nyomtatóval megy ám :) Ez mondjuk arra volt jó, hogy a régi rendszámtáblát nem kérte vissza, mert úgyis lejár. Pár perc alatt kinyomtatta az új forgalmit, kaptam egy csekket mindenféle költségre, odaadta az új rendszámtáblákat, és viszlát!

Ennyi. 30-40 perc alatt meg is voltunk. Este a gyerekek hathatós segítségével lecseréltem a magyar rendszámtáblákat a svájciakra, a régieket pedig megkapták ők, azóta már a szobájukat díszíti :)))

Ifj. Igyli előző héten összekapott egy jó kis influenzavírust, így összesen három napot hiányzott a suliból. Az osztálytársak ill. Frau Igyli elhozták az iskolából a napi tananyagot, de a megoldással jócskán elmaradtunk, úgyhogy ma nekiláttunk a maradéknak.

Először matekoztunk egy adagot. Második osztályról van szó. Leginkább két- vagy háromtagú összeadások százig, három- esetleg négyemeletes számpiramisok, szintén százig.

Volt egy pár érdekesebb feladat is, amelyek kifejezetten az "ügyes" megoldásra szólítottak fel, például:

- Mennyi 1 + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9 + 10 + 9 + 8 + 7 + 6 + 5 + 4 + 3 + 2 + 1?

- Több háromtagú összeadás, ahol az egymás alatti tagok úgy változnak, hogy az első sor kiszámolása után gyakorlatilag triviális a többi, ha az ember észreveszi a szabályszerűséget.

- Hány lehetséges megoldása van egy adott számpiramisnak, amibe előre be van írva néhány szám?

Szóval egész jó kis gondolkodós feladatok voltak. Összességében is elég jó a matek tananyag. Sok a gyakorlatias és a szöveges feladat is. Néha pedig szerintem egészen meglepően nehéz (igaz, külön jelölve) feladatok is akadnak, pl. hogy ha Józsinak kétszer annyi pénze van mint Zsófinak, és összesen 54 frankjuk van, akkor mennyi van egyiküknek, mennyi a másikuknak?

A gyakorlófüzet általában jól érthető, egyértelmű és logikus. Nekem néhány magyarázat vagy feladat furcsának tűnt, de ifj. Igyli ezekkel sem volt gondja, úgyhogy inkább valószínűleg csak máshogyan közelítik meg az adott problémát, mint ahogy mi tettük azt.

Most gyorsan kerestem ilyesmiket magyarul, és ezt találtam, ami őszintén szólva elég béna, nem beszélve a gesztenye "geszten-ye" módon történő elválasztásáról. Ez azért picit necces. Persze remélhetőleg az ennél jobbak vannak azért többségben.

A matek után jött a nyelvtan. Az írással nagyon lassan haladnak, elsőben csak a nyomtatott nagy- és kisbetűket tanulták meg, most tanulják a folyóírást, és gyakorolgatják be őket betűpáronként, vagy rövid szavakkal. Ami érdekes, hogy eleve dőlt betűkkel tanulják a folyóírást. Nemrégiben olvastam, hogy a folyóírás-tanítását is éppen modernizálják, néhol már be is vezették, a Basisschrift nevű találmányt az eddigi Schnüerlischrift helyett. Ez körülbelül úgy néz ki, hogy csak ott kell kötni a betűket, ahol van is értelme, ahol csak megtörné a mozdulat ritmusát, ott nincs kötés. Ez szerintem nagyon klassz.

Amin viszont még mindig leakadok, azok az igék és a főnevek felismerése. Eleve nem könnyű ugye, hogy németül a főneveket mindig nagybetűvel kell írni, így már egy sima diktálásnál kénytelenek felismerni azokat. Ma viszont az egyik feladat az volt, hogy egy többsoros szövegben be kellett jelölni a főneveket, aztán pedig az igéket is! Hopp. Ha jól láttam a neten, magyarországon ez negyedikes anyag. Mondjuk Igyli-fiú elég jól megoldotta a dolgot, egyedül egy mondatnál bizonytalanodott el, ahol az első szó ige volt, majd még kettő másik is követte. Csuda egy nyelv ez, na.

A legviccesebb az volt, mikor Igyli-lányka is bekapcsolódott az ige-létige eszmefuttatásunkba egy "Ich bin gross"-szal, majd gyermekeim heves vitába keveredtek, hogy a klein az valójában klíni, vagy klájn, illetve hogy heraufklettern vagy ufega. Én meg csak pislogtam vigyorogva :)

Hát ennyit ma a tudomány és technika világából.

Hétfőn elmentem az új autóval a Verkehrsamtba időpontot kérni, minden rendben ment, jövő héten szerdán reggel mehetek. Addig még svájci biztosítást kell szervezni, de erről majd egy külön posztban.

Este hazafelé viszont egy villogó fényre meg piros háromszögre lettem figyelmes. Baleset, vagy rendőrség. Utóbbi volt, közúti ellenőrzés, éppen kapásra várva. Na - gondoltam -, akkor ez most én leszek, az tuti. Piros autó, magyar rendszám, ráadásul Z-s (és így még csak nem is EU-s zászló van a rendszámtáblán), akkor outlier az esti forgalomban, hogy csak na.

Így is lett, a rendőr ugyan kicsit elbambult, de mikor észrevette, mint Rambó vetődött elém narancssárga lézerkardjával, és már intett is ki a forgalomból.

(A start-stop automatikát viszont még mindig szoknom kell, mert ahogy megálltam, leállította az autót, mire én meglepődtem, kerestem volna a kéziféket, de az meg ugye elektromos. Szóval kellett egy másodperc, mire rájöttem, hogy csak meg kell nyomnom a stop gombot mégegyszer, hogy logikailag is leálljon a kocsi.)

Szóval ablak le, rendőr köszön, közúti ellenőrzés, jogosítványt, forgalmit kér (érdekes, más igazolványt nem). Szerencsére most nem jártam úgy, mint a múltkor a határőrrel, úgyhogy szépen előszedtem neki mindent, svájci jogsi, magyar forgalmi, vámpapírok. Elmeséltem neki az importos helyzetet, meg megmutattam neki, hogy van már Verkehrsamt-os időpontom is, mert annyira rendes vagyok. Kérdezte, hogy akkor most itt élek már régen, meg itt is dolgozom, csak az autó új? Igen-igen, s erre még bedobtam a munkahelyem nevét is, erre aztán már teljesen elolvadt, megköszönte, jó utat kívánt, és viszlát!