Ma ifjabb Igyli iskolájába mentünk a féléves négyszemközti értékelésre. Nagyon izgultunk, hogy mi lesz a visszajelzés nagyfiunkról, bár elfogultság nélkül kell hozzátennem, hogy valójában semmi okunk sem volt az izgalomra. Ifj. Igyli ugyanis folyamatosan szuperül teljesít az iskolában: az eredményei a tollbamondás és a szövegértési feladatoknál eredményei is mindig az osztály legjobb 10%-ban vannak. Matekból szintén ez a helyzet, sőt volt olyan, hogy egyedül ő írt hibátlan dolgozatot. Nemrégiben pedig azzal jött haza, hogy egy számítógépes (mint utóbb kiderült logikai) tesztet csináltak, ami annyira jól sikerült, hogy a tanár bácsi azt mondta neki, hogy nem emlékszik, valaha ért-e el nála ennél több pontot valaki ebben. Mindezt úgy, hogy ő a legfiatalabb az osztályban, arról nem is szólva, hogy mindezt persze nem az anyanyelvén produkálja. Szóval irtó büszkék vagyunk rá.
Nagyon örülünk a tanárbácsinak is, mert jó tempót diktál, Igyli-fiú szeret iskolába járni, és még olyan szavakat is használ, hogy "cool". Frau Igyli tartja a kapcsolatot az előző falunkból jópár anyukával, és elmondások szerint Frau BH-nál bizony jócskán le vannak maradva hozzánk képest, és a jobb képességű gyerekek már teljesen megcsömörlöttek a béna és unalmas rajzolgatós feladatoktól.
Ehhez képest mi jó helyzetben vagyunk, egy-két dolog mégis nagyon zavar. Ma ugyanis Herr Tanárbácsi értékelés helyett körbevezetett minket a termen, és elmondta miket csinálnak. Ezt viszont már megtette fél éve is. Megmutatta az órai munkákat - rajzokat, kézimunkák, ilyesmik -, de egyiken sem volt név. Mondjuk mind egész jól nézett ki, de azért mégis a mi fiunkra volnánk kíváncsiak, nem? Megmutatta Igyli-fiú összes eddigi dolgozatát, amiket persze eddig is láttunk, hiszen hazaküldi mindig mindet aláírásra. Viszont azt nagyon hiányoltuk, hogy csak annyit hozzátegyen: "Kedves Herr és Frau Igyli, az önök gyermeke ezek alapján jól teljesít, stb.....". De nem. Mikor kicsit próbáltunk belőle valami ilyesfélét kihúzni, akkor azt mondta, hogy "tulajdonképpen ez nagyon jó" eredmény.
Azt sem említette, hogy (akármilyen furcsa is) a mi fiunk nagyjából egy megtestesült angyalként viselkedik az iskolában, nem egyszer fordult már elő, hogy csak ő nem vesztett szmájlit a magatartása miatt, az elmúlt két hétben pl. egyedül neki maradt meg mindhárom az egész osztályból.
Frau Igylit ezután utólérte az a para, ami engem már tavaly az ovinál elkapott, miszerint így kell középszerű gyerekeket nevelni. Elmosni a különbségeket a bénák és az ügyesek között, míg aztán a jók megunják az egészet (lásd Frau BH), vagy egyszerűen csak eltűnik belőlük a versenyszellem. Szerencsére ifj. Igyliben utóbbiból nincs hiány, de Igyli-lányka már korántsem az a típus, aki összetöri magát az elsőségért. Persze ő még elég kicsi ehhez, még csak most kezd majd kialakulni, vagy kezdi el elsajátítani, hogy viselkedjen hasonló helyzetekben, de róla egyelőre könnyű elképzelni, hogy magasról tesz majd rá, hogy milyen lesz a matek dolgozata. Mi meg majd vakarhatjuk a fejünket..
Egyelőre én a magam részéről nem tudom teljesen összeilleszteni a részleteket, mert a folyamatos visszajelzés a dolgozatokról (statisztikákkal), és a nagy tempó amit Herr Tanárbácsi diktál az iskolában valahogy szöges ellentétben állnak a mai beszélgetésünkből abszolút hiányzó pozitív (vagy éppen negatív) visszacsatolással.
