Távirati stílusban.
- Mivel a házunkban eddig három kicsi lakás volt, mi viszont egy család vagyunk, mindenfelé járkálunk, hogy ne fizessünk három alapdíjat. A pincénkben legalább öt villanyóra van. Ezt mind külön számlázzák. Vízóránk csak egy, de ez nem akadályozta meg a helyi vízművet, hogy kiküldjenek három számlát három alapdíjjal. Fura módon a Cablecom eddig még nem jelentkezett háromszoros díjjal, bár a szerelőnek mondtam, hogy egy család vagyunk mikor az internetcsatlakozásunkat támasztotta fel.
- Egy csomó helyen elfelejtettem bejelenteni, hogy elköltözünk, de mindenki tök simán ránktalál. Talán a gemeinde adja meg nekik az új címünket? Mindenesetre még jó, hogy nem rendeltük meg a posta átirányító szolgáltatását. Pedig annyira svájci lett volna, ha letöltöm valamelyik 10+ oldalas költözési checklistát. De nem. Amúgy a csomagkihordó postás ugyanaz a két faluban, csomagot hozott, becsöngetett, és megkérdezte, hogy ugye mi költöztünk el nemrég a régi lakásunkból?
- Ma Frau Igyli leszerelte a három postaládát, s bár egyiken volt csak név, ingyenes újságokat azért általában bedobtak mindegyikbe. Visszaszerelni viszont nem sikerült egyet sem, úgyhogy majd reggel kitesszük a kapuba a dobozt. Szerintem a postás sikítófrászt fog kapni a szituációtól, de minimum kiragaszt az ajtóra egy cetlit, hogy gondoskodjunk megfelelő postai szabványoknak megfelelő postaládáról, vagy jelezzük, ha elköltöztünk :)
- Igyli-fiú ír, olvas. Kaptunk nemrégiben egy üzenetet a tanárbácsitól, hogy regisztrálták az osztályát az antolin.de-n, ami egy olvasástanulást segíteni-motiválni hivatott website. Úgy működik a dolog, hogy a gyerkőc elolvas egy könyvet, felmegy erre a site-ra, kikeresi a könyvéhez tartozó kvízt, kitölti, és kap érte pontokat. A pontokkal aztán majd versengenek az osztályok és iskolák. Gondoltuk bevágódunk, gyorsan meg is kerestük a tavaly elolvasott Hexe Hannát, és bezsebeltünk 20 pontot. Most hétvégére gyúrunk a következő könyvvel. A címe: Lesetiger - Schatzsuchergeschichten. Tegnap este ránéztem, megpróbáltam elolvasni a címét, hát kis híján beletört a nyelvem, csoda egy nyelv ez! Mondjuk a Kincskereső történetek sem sokkal egyszerűbb, de legalább nincs egybeírva. Ja, ha nem tévedek, németben állhat három mássalhangzó egymás után, elég furi olvasni.
- Tegnap Frau Igyli azzal hívott fel, hogy a házunk előző tulajának felesége és gyereke játszott a kertünkben. Mármint csak úgy fogták magukat, és besétáltak szó nélkül. Frau Igyli eléggé kiakadt, amit teljesen megértek, így szoktak kezdődni a B-kategóriás amcsi horror-thriller filmek is, tele jó kis pszichopata gyilkosokkal. Na jó, lehet hogy kicsit elengedtem a fantáziám, mindenesetre Frau Igyli udvariasan (vagy talán nem annyira) jól kirakta őket. Elhatároztuk, hogy ezentúl zárva tartjuk a garázst és a kerti faházat.
- Ma ebédnél az egyik svájci kollégám nyíltan megkérdezte, hogy vajon hogyan írja be az adóbevallásába az eddig kifelejtett lengyelországi bankszámláját (felesége lengyel), amin 30000 frank van. Nem mondom, picit megállt bennem az ütő. Szerintem másokban is. Javasoltuk neki, hogy szüntesse meg gyorsan, és felejtse el még a létezését is. Vagy költözzön egy olyan kantonba, ahol nincs ajándékozási illeték (mint a miénk :) és kérje meg az anyósát hogy ajándékozza neki vissza. De leginkább készítsen önjavítást, amit néhány kanton (de lehet, hogy ez országos) pár évre visszamenőleg elnéz. Mindenesetre ez egy elég rázós téma így ebédidőre egy rakás svájcival, főleg egy svájcitól... (Erről ez jut eszembe: Csinibaba @9:03)
- Vasárnap egész nap lyukakat fúrtam mindenütt a házban, felkerült pár kép, polc, és végre helyére került a vetítővászon is. Ennek örömére megnéztük a Gravitáció c. filmet, aminek egyik feszült jelenete alatt a szagelszívó szűrőfedele úgy gondolta, hogy alaposan megszívat bennünket, és jó nagy csattanással kipottyant helyéről. Szanaszéjjel ijedtük magunkat, ráadásul vagy öt percig nem találtuk hogy mi okozta a zajt, és úgy éreztük mintha valami misztérikus thrillerbe pottyantunk volna...
