Ha a gyerekeimet meghívják születésnapi partira itt Svájcban, akkor a következő dolgokat figyeltem meg: a meghívón az első furcsaság -nekem persze, mert azért hozzátenném, hogy Magyarországon még nem volt annyi idős a fiunk, hogy szülinapi bulikra hívták volna, tehát a magyar szabályokról nem tudok-, hogy a kezdés időpontja mellet a befejezés időpontja is ott van. A bulira pontosan kell érkezni, és csak akinek a meghívó szól, az megy a bulira. Ez nekem azért furcsa, mert valamiért azt hittem, hogy a 3 év alatti korosztályhoz az anyuka is hozzátartozik. Hát nem. A címben szereplő Lara kisebbik Igyli első barátnője, első szülinapi meghívóját tőle kapta amikor 2 éves volt. Amikor odaértünk a buli helyszínére Lara anyukája nagyon örült nekünk, majd határozottan kivette a kezemből Kicsi Igylit, mosolyogva közölte, hogyha gond van majd hív telefonon, elköszönt és becsukta az ajtót előttem. Puff. Pislogni sem maradt időm. Nekem okés, ismertem az anyukát, 2 gyereke már túlélte, bizonyára az enyémnek sem lesz baja... hmmm.
A megadott időpontban, pontosan kell menni a gyerekért. Ifj. Igyli első meghívásakor elkövettem azt a hibát, hogy amikor mentem érte és a vendéglátó anyuka megkérdezte, hogy kérek-e egy kávét, igent mondtam. Aztán csak azt vettem észre, hogy jönnek a svájci anyukák, megállnak az ajtóban, bevárják a gyereket és indulnak is. A vendéglátó kérdezte a kávét, nem én vezettem rá -ezzel nyugtatom magam azóta is-, de ilyenkor észrevételem szerint nem maradunk ott, nem fogadunk el kávét. Ciki volt, mindegy.
Larával folyamatos a kapcsolatunk, kislányunk tőle tanulja a svájci németet. (...hozzátenném, hogy Lara három éves kora óta jár logopédiára, mert az anyja se érti a szavát, viszont a Kicsi Igylivel gyönyörűen játszanak együtt és elbeszélgetnek szépen. Hogy milyen nyelven? Azt nem érti senki :). )
A legutóbbi szülinapi buliról Kicsi Igyli becsomagolt maradék sütivel érkezett haza, amit a nagyobbik Igyli gyermek evett meg. Nagyon ízlett neki, másnap találkoztunk Lara anyukájával és a fiam egyből elkérte a receptjét a sütinek. Nemsokkal később Lara anyukája el is hozta a receptet, amit végülis nem tudom, hogy svájci süti-e vagy sem, de finom:
200 g liszt
1 teáskanál sütőpor
200 g cukor
1 csipet só
80 g kakopor
30 g csokidarabok
50 g darált mogyoró (én dióból csináltam)
200 g (lágy) vaj
4 tojás
1 dl tej
Az összetevőket összekeverjük, kb. 50 percig 180 fokon, légkeveréses sütőben sütjük. Mi tortasütőben sütöttük meg, így egyben tart 45-50 percig, de muffinnak kevesebb idő is elég.
A receptben említettem, hogy mogyoró helyett diót használtam -mert az volt itthon-, és még az a felfedezésem támadt -amit bizonyára más már tud, de nekem spanyolviasz-, hogyha a szilikon tortasütő együtt melegszik a sütővel és forró, amikor beleöntöm a nyers tésztát, akkor gyönyörűen kijön, a szilikon mintázata is tökéletesen látszik a sütin. (Az öttet egy kenyér receptjéből jött, ahol a jénai edénybe is így kell beletenni a tésztát és csodálatosan kijön a végén belőle a ropogós kenyér.)
...ja, és a 30 grammnyi csokidarabka nálunk 100 g-ot jelent :).
