Közeledünk az év végéhez, így összegezném az elmúlt tanévet.
Pozitív :).
Bővebben kifejtve: 4 éves kisfiunk először volt közösségben a hét minden napján, idegen nyelvi közösségben, a csoport legfiatalabbjaként. A korát azért tartom fontosnak említeni, mert itt a szülő eldöntheti, hogy a kiscsoportba beiratja a gyerekét vagy sem, fakultatív, de ha beíratom, akkor járni kell. Az évvesztességet minden kantonban másképp számolják, nálunk fiunk születésnapja éppen a fordulónap előtt van. Úgy gondoltuk Herr Igylivel, hogy felesleges még egy évet várnunk, reméltük, hogy így előbb tanul meg fiunk németül. Nagyon nehéz volt a kezdés, a tanárnő már az első hónapban behívott és közölte, hogy nem tud a csoporttal együttműködni és hogy még mindig nem beszél németül. Egyetlen pozitív élményünk az első pár hónapban az volt, hogy minden nap szívesen ment oviba a kisfiunk, ezek szerint ő talán nem élte meg túl nehezen ezeket az időket. Aztán kezdtek jönni a jó hírek is a tanárnőtől: már barátkozik (kb. 3. hónap), aztán már játszani is hívták ovi után (kb. 5. hónap), jól ért és beszél németül, néha azért hallani a mondatban magyar szót -helyettesíti amit még nem tud németül- (kb. 6. hónap).
Ha kérdésünk van a tanárnőhöz minden tanítási nap után szívesen válaszolt, szülői értekezlet egy volt az év elején, majd a 8. hónap körül lehetett fogadóórara időpontot kérni. A fogadóórán a tanárnő elővett egy lapot, amin a fiunk írásos értékelése volt. Többek között a finommotorikus mozgásáról írta le tapasztalatait, úgy látjuk, hogy leginkább erre a képességre hegyezik ki az iskolai előkészítői éveket. Fiunknak -anyai elfogultság nélkül mondhatom- nagyon jó képességei vannak e téren. Nyelvi fejlődéséről hallottunk csupa szépet és vicceset. A tanárnő mesélt arról, hogy hogyan, mennyire illeszkedett be a csoportba, itt konkrét neveket is kért tőlünk, hogy otthon kiket említ a fiunk barátjaként, és ezeket a neveket fel is írta a papírra. Mesélt a mindennapi ovis életükről és megmutatta a fiunk rajzait, munkáit. Nagyon alapos és pozitív értékelést kaptunk. Egyetlen problémát említett, ami szerinte a fiatalsága miatt lehet: állandóan szólongatja, hívja a tanárnőt, akárcsak odahaza engem "anyu-anyu-anyu" egész nap, az oviban pedig "FrauW-FrauW-FauW." ennek a dolognak kapcsán kért segítséget a tanárnő, hogy gyakoroljuk itthon is, hogy "nem kell mindig mindenért szólni". ...hmmm, azon vagyok, ígérem, nekem is érdekem :))).
A megbeszélésen még arról kérdezett, hogy otthon mesél-e a fiunk az oviról, erről is írt aztán az értékelős papírjára. Arról is érdeklődött, hogy egyedül jár-e már oviba. Ez Svájcban nem úgy megy, mint otthon, itt nagyon hamar nevelik önállóvá a gyerekeket, oviba már most egyedül jönnek-mennek, ezt év elején is már azzal segítik, hogy rögtön az első nap jön egy rendőr az oviba, órát tart nekik hogyan kell gyalogosként közlekedniük és utána mennek gyakorolni igazi forgalomba, persze rendőri segítséggel. Kapnak "trikit" a nyakukba (háromszög alakú biztonsági mellény), azzal kell oviba küldeni őket minden nap, esős napokra pedig kaptak egy nagyonsárga esőkabátot is. A mi fiunknak nem kell főúton átmennie, csak egy mellékúton, de így is kísértük minden nap. A tanárnő bíztatást adott, hogy merjük elengedni egyedül. ...jaj...
Nagyon tetszett ez a fajta fogadóóra! Jókedvvel indultunk haza Herr Igylivel, mi addig is tudtuk, hogy okos-ügyes kisfiunk van, de annyira jó érzés volt, hogy a pedagógus is megelégedve beszélt róla! Sőt, komoly dícséretet is kapott, mert már 4 évesen tud olvasni. Herr Igyli érdeme ez, nagyon szép programot találtak ki: esténként ifj.Igyli olvassa el az esti mese címét, az első pár mondatát.
Egyik anyukatársam másnap mesélte, hogy a tanárnő javasolja az évismétlést kislányának. Bevallom, inkább én számítottam ilyesmire, még az ovi második éve után is elképzelhetőnek tartom, de most még nem mondott ilyesmit a tanárnő, utalást sem tett rá.
Ma este, az év vége előtt egy bő hónappal, családi este volt az iskolában. Kiállították minden osztály (ovitól az ötödikig) rajzait, alkotásait, a szülők megnézhették a kiállítást majd a tanárok által vezetett büfében ehettek-ihattak, míg a gyerekek az iskolaudvaron rohangáltak. Gondolom a befolyt összegből valamit fejlesztenek, vagy a következő évi festéket abból veszik a gyerekeknek :). Rengeteg szépet láttunk, ami nagyon tetszett és jó ötlet, hogy igazi művészek festményeit is utánozták, pl. Hundertwasser stílusban láttunk jól sikerült példányokat (...ehhh, meséltem már, hogy Herr Igylivel egyszer vesztünk össze igazán 15 éves együttélésünk alatt és ez Hundertwasser miatt volt? ... azóta pláne nem tetszik :), de egy gyerekrajz kiállításon elmegy.)
Büszke vagyok a fiamra, aki beilleszkedett egy csoportba, az év minden napján elindult az oviba, sőt, egyedül jön-megy már! Kipróbáltuk: működik, bízom a fiamban, tud egyedül közlekedni az oviig. Remélem nem lesz baj!!!
Egy anyukával beszélgettem a minap, svájciak, és két dolgot mesélt: az egyik, hogy azt mondta neki a fia, hogyha azt mondják Ifj. Igylire, hogy "ő kicsi", akkor ő is rosszul érzi magát, mert "az ő barátja már nagy". A másik pedig, hogy egyik este vacsoránál a mi fiunkról beszélgettek, és azt kérdezték a fiuktól, hogy mi van akkor, ha Ifj. Igyli nem tudja rendesen elmondani németül amit akar. Erre fiuk azt válaszolta, hogy akkor mondja magyarul és azt ő megérti - és ekkor mondott valamit nekik magyarul :). Nevetésbe torkollott a svájci család vacsorája. Nem tudta megmondani anyukatársam, hogy mit mondott a gyereke, pontosan nem derült ki mit is tud mondani a kis svájci magyarul, de biztos valami okos dolog lehet az, hiszen a mi fiunktól tanulta :).
