...amikor a fagyi visszanyal
Régen, mikor tanítottam és egy pedagógus kolléga megtisztelt azzal, hogy hozzám hozta a gyermekét, rendszerint odahaza a fejem fogtam, hogy kapok egy problémás gyereket (megint). Tanárok között is szójárás volt, hogy "pedagógus gyerek problémás gyerek".
Hát az.
Vasárnap este lázas lett a fiam.
Hétfőn reggel is már magas lázra ébredtünk, egyértelmű volt, hogy nem megyünk oviba. (Nálunk ilyen egy betegség: 1-2 napig láz és vége.)
Kedden hőemelkedése volt reggel, tanácstalanságomban segítséget kértem, hogy gyerekkel, akinek tegnap láza volt, ma meg csak hőemelkedése van, lehet-e oviba menni. Tanácsadóm nemmel szavazott, nem mentünk.
Szerdán reggel semmi gond, indulunk az oviba. Akarom mondani indulnánk az oviba, ha a fiam hajlandó lett volna felöltözni. Sok-sok győzködés, jutalom ígérgetés, majd játékelkobzásra tett ígéret, játék elvétele, játékok elrakása: egy 100 literes zsákba elkezdtem bepakolni a játékokat, hogy "míg el nem indulunk az oviba mennek a játékok a büntetőbe" sem hozott eredményt. Végülis egy ígéret, miszerint ottmaradok vele, valahogy jobb belátásra bírta.
Késve megérkeztünk az oviba. I. néni kerek szemekkel nézett, mikor leültem a pöttöm székre én is. Herr Igyli mondta neki, hogy maradok. I. néninek sok választási lehetőséget nem adtunk, fiam lelki állapotát elnézve nem is lehett volna másképp, hacsak I. néni nem akart megintcsak takarítani a mi gyerekünk miatt. Herr Igyli elment. A gyerekek kis sündisznókat csináltak, tűket szurkáltak a ceruzával rajzolt süni vonalaira és úgy szagatták utána ki a papírból. Fiam is kapott egy rajzlapot és egy jó nagy tűt. (Nem mondom, meglepődtem, hogy már ilyen harci szerszámokkal tartanak ennyi időseknek foglalkozást, ha így haladunk év végére szamurájkarddal fognak fába "Z" betűket karistolni.)
Valami furcsa dolog történt: mihelyt a fiam elkezdett sündisznózni mintha más időzónába kerültem volna, egy nyugodt, életvidám dumagéppé változott a gyerekem, észre se vett, rám se nézett, azt se látta, hogy elmentem haza. I.néninek (és azt hiszem a többi óvónőnek is) elve az, hogy el kell köszönni a gyerektől. Nekem is ez volt az elvem mindaddig, míg nem lett ovis a saját gyerekem... Most másképp nem működik, jelenleg a "márpedig a gyerek ovis lesz" című elvemhez ragaszkodom (...még egy darabig). Köszönés nélküli távozásom után 1,5 órával visszamentem érte, hallottam hangját az előtérben, mármint öröm-éneklős hangját.
Idegileg aznap reggel tönkrementem, aztán az oviban az volt a benyomásom, hogy tényleg csak nekünk vannak problémáink, az ovi-gyerek kapcsolattal nincs gond, csak a szülő-gyerek-"ovibaindulással".
Holnap megyünk megint, este a mese előtt kikészítettük a holnapi ruhákat, jól elmagyaráztam, hogyha felkelünk ezeket fogjuk egyből felvenni, mert megyünk az oviba. (...tényleg egyből ráadom ébredés után, bánja fene ha fogkrémes is lesz...)
Bevallom, már most a rosszullét határán vagyok, ha arra gondolok mi lesz, ha holnap sem mennek a dolgok rendesen. Olvasunk minden félét hogy segítsünk -első sorban- magunkon. Eredményét még nem láttam. :(
