Ma elvittem kisfiunkat élete első cirkuszi előadására. Már egy hete elkezdtük felkészíteni a gyereket, hogy mit fogunk látni: oroszlánok, tigrisek, elefántok, artisták (akik mind a mukitornától lettek erősek) és a bohócokról is meséltünk, főleg arról, hogy lehet lufi is lesz náluk amit kidurrantanak, mert ez sajnos félelmet kelt gyermekünkben.
Reggel nagy volt az izgalom. A szomszédos faluba indultunk, persze a címet elfelejtettem bepötyögni otthon a gps-be, de gondoltam észreveszek egy cirkuszi sátrat. Így lett, legelésző tehenek helyett nagy kék sátor állott az egyetlen sík terepen arra felé. Még egy magyar kamion is volt a sátor mellett :). Megvettük a jegyeket (Herr Igylinek úgy mondtam mikor a belépő áráról kérdezősködött, hogy "nem akarod tudni"), felnőtt 34 frank, gyerek 24 frank. Kedves magyar ismerőseinkkel voltunk, ők valahol kaptak 5 frankos bónokat, tőlük kaptunk egyet, így ennyivel csökkent az ár. Ez amúgy jellemző itt, nem csak ilyesmire, hanem néha jön a helyi újságban egy-egy 5 frankos kedvezmény az itteni áruházakba.
Bementünk a sötét sátorba. Gyermekem már itt "megzakkant": ugrándozott örömében, de közben szorította a kezem. Először éreztem ilyesmit, hogy a fiam ennyire izgatott, ennyire vár valamit és ennyire nem tud mit kezdeni érzelmeivel. Jó egy ilyen várakozással teli pillanatot átélni egy 3 évessel :).
Elkezdődött az előadás. Magam sem hittem a szememnek: kecskék jöttek be. Ugrándoztak, körbejártak, futottak, tolattak. Idomárjuk -akit hirtelen nem is tudtam besorolni, hogy éppen másnapos-e vagy "aznapos"- svájci népi ruhában terelgette őket. Majd következő műsorszámként beballagott egy disznó. Igazi. Foltos féle, olyan 300 kilós koca, aki kigurított egy piros szőnyeget maga előtt, majd ő is ment körbe-körbe. Dörzsöltem ám a szemem, nem hinném el ha nem láttam volna. Az ezt követő produkciókban volt kiskutya, ló, gumiember, kötéltáncos tányérforgató -aki amúgy a kecskeidomár volt-, ennél a produkciójánál inkább a másnaposság jeleit láttam, buzogányvető (....buzogányeldobáló) és egyensúlyozóművész (vagy hogy is hívhatják a hölgy munkakörét: 10 bőröndöt lábán megtartó és dobáló kisiparos), bűvész, táncosnők és a bohóc, aki nem is durrogtatott lufit :).
Az előadást színvonalasnak gondolom, biztos egy cirkuszi kritikus találna kifogást benne, de a gyerekem jól érezte magát, 3 évesen 2 órát egyhelyben másképp nem töltött volna el. Voltak általam is felismert bakik, egy-egy félremenő tányér és többször is földre pottyanó buzogány mögött egy elégedetlen arckifejezés a publikum felé sokat sejtet, de nem unatkoztam. A gumiember produkciója egyenesen megborzongatott, férfit aki átnyomja magát egy teniszütőn majd belerakja magát egy kicsi üvegládába még nem láttam. Feledhetetlen élmény volt, beleborzongott minden porcikám. Az említett bőröndökel produkciózó hölgy is izgalmas perceket nyújtott.
De hol vannal az elefántok? Hol vannak az oroszlánok? Beetetem a gyereket hogy lesznek, aztán sehol senki. Hiába is vártuk őket, az előadás nélkülük ért véget. Jó volt, máskor is elmegyünk. Hazaérkezésünkkor elmesélt sok mindent a gyerek az apjának, szerintem benne is sok jó élmény maradt meg.
Délután meglátogattuk másik kedves magyar ismerőseinket, náluk tudtam meg, hogy a cirkuszi állatok védelmében törvény született, ezért nem láttunk a cirkuszban elefántot, medvét, oroszlánt, tigrist.
És tulajdonképpen nem is hiányoztak. Kicsit vissza is tért az emberiségbe vetett hitem: csak nem tettünk valami jót is??? A cikk amit hirtelen találtam Svájcot nem említi, pedig a jelek azt mutatják, hogy itt is így van.
Disznó a cirkuszban, kész vagyok :) :) :).
