Tegnap tettünk egy kis kirándulást a Wägitalersee körül. Az apropó csak annyi volt, hogy úgy 15 percnyi autózásra van tőlünk, szóval egy gyors vasárnap délutáni nézelődéshez ideális. Mint a wikipediáról kiderül, ez nem is "igazi" tó, valójában mesterségesen hozták létre, és egy terhelés-kiegyenlítő vízierőmű része. Hát, ez ott a helyszínen egyáltalán nem nyilvánvaló, csak akkor foghat az ember gyanút, ha odafelé menet látja a gátat, ami éppen most gyakorlatilag teljesen száraz volt.
Innerthal falucska felől közelítettük meg a tavat, mert igazából másfelől nem is nagyon lehet :) Szintén a wiki szerint az eredeti falut elárasztották 1924-ben, mikor a gát épült; tiszta Kína, nem?
Innerthalban van pár szép házikó, meg egy szintén szép templom hamis haranggal, nagyjából ennyi, úgyhogy egy kis piknik után elhatároztuk, hogy körbeautózzuk a tavat, ha már itt vagyunk.
Ekkor jött a meglepetés része, mert az úton(?) legjobb esetben is csak egy autó fér el, és persze van szembejövő forgalom (hmm), és mikor ez kiderült akkor egy kicsit azért megijedtünk. Szerencsére viszonylag gyakran van pár autónyi megállóhely (azaz picit szélesebb az út, vagy csak félre lehet húzódni fél autónyit), ahol kis szerencsével be lehet várni a szembejövőket, különben lehet tolatgatni, ami elég izgalmas egy ilyen helyen.
Néhol vannak házak egészen magason a hegyekben, amelyekhez kisebb-nagyobb felvonók vezetnek (na nem az a kabinos luxus-kivitel, egyik helyen egy utánfutó-szerű kocsit volt a drótkötélre akasztva), nem tudom az emberek is azzal járnak-e, vagy terepjáróznak, esetleg gyalogolnak, de egyik sem lehet túl vicces télen.
Szóval autókáztunk egy sort, figyeltük nagyon a szembejövőket (meg hogy ne csússzunk le az út szélén, ha nem vettük észre előre őket), aztán ha egy hely megtetszett, megálltunk, kicsit üldögéltünk, nézelődtünk, aztán továbbmentünk.
Természetesen a végére lemerült a fényképezőgépben az akku, pont amikor a legjobb helyhez, egy egész nagy vízeséshez értünk. Most viszonylag kevés víz jött a magasból (gondolom esősebb időben vagy tavasszal olvadáskor ez kicsit durvább), és lehetett mászkálni a jókora vízvájta köveken, nagyon tetszett.
Egyszer-kétszer még biztos visszamegyünk oda, pláne, hogy találtunk néhány tűzrakó-helyet is, szuper környék egy kis pihenős szalonnázáshoz :)
