igyli

Tegnap délután befutott a születésnapi ajándékom. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy egy, azaz egy nap alatt ért ide a 10 kg-os csomag Hollandiából, vámolással együtt. Nem úgy, mint legkisebb Igyli útlevele, aminek egy hónap kellett a magyarországi kiállítása után, hogy ideérjen (nem, nem a svájci postánál akadt el ;-) - de erről majd egy másik poszt szól.

Szóval, megérkeztek a múltkori szállítmányt kiegészítő közép- és magassugárzók!

Ez a közép. Gyönyörű :) Kerámia membrán (egészen pontosan Corundum, aminél keményebb anyag nem sok létezik), két lézerrel kivágott fekete pötty a nemkívánatos rezonanciák csillapítására, titán lengőtekercs, brutál erős neodímium mágnes, majdnem négy kg darabja. Olyan hangdobozok használják, mint például a Kharma Exquisite sorozat, vagy a Marten Design Coltrane Momento.

Ez pedig a magassugárzó. A membrán tiszta berilliumból van, ami háromszor ridegebb anyag mint a titán, majdnem harmadakkora sűrűség mellett. Könnyű és erős. Nameg sajnos mérgező, megmunkálni is csak körülményesen lehet, és  az ember kap egy kis füzetecskét hozzá, hogy mit csináljon, ha véletlenül eltörné... Röviden összefoglalva, jobb ha nem törik, egyrészt mert drága, másrészt mert berillium-mérgezést kaphat az ember (na jó, nem pár perc alatt, gondolom), ami nem olyan jó móka, főleg a tüdőre nézve.

Emiatt Igyliné nem is rajongott annyira értük, mint én, de aztán végül csak meggyőztem, hogy a mi gyerekeink már nagyok és okosak :) és biztosan nem akarják majd közelebbről szemrevételezni és azokat mindenféle anyagtudományi vizsgálatoknak saját szerszámaikkal alávetni... Hmm..

Következő lépésben előveszem az asztalos énemet, és készülnek a tesztdobozok, majd beszámolok az eredményekről és az elvesztett ujjaim számáról...

Kissé romokban a háztartásom, így jött az ötlet, hogy írok a svájci mindennapokról. (...inkább, mint hogy nekiálljak vasalni...)

Első albérlet kereséskor döbbentem rá, hogy a szokásos lakással kapcsolatos kérdések mellett a mosás is fontos kérdés. Odahaza is éltünk pár évig albiban, mosogépünk saját volt, szóval vagy van a lakáshoz vagy nincs, az albérlő gondja ha nincs sajátja.

Eddigi tapasztalatom szerint Svájcban két lehetőség van: vagy van minden lakáshoz egy mosó-és szárítógép vagy egy közös van. Az első helyen ahol laktunk, 9 lakásos társasházban a pincében volt a mosószoba egy mosógéppel, szárítógéppel és egy jó nagy teregetőszobával. Volt beosztás, hogy ki mikor moshat. Persze megbeszélés alapján be lehetett menni másnak a mosónapján is. Volt egy kis kártyája mindenkinek (én áramszedőnek neveztem) és mikor ment valaki mosni, bedugta a "villanyelosztóba" és máris az adott személy villanyszámlája pergett. Hétvégén sok kantonban nem lehet mosni, hiszen akkor pihenés van, zajokkal nem zaklatjuk egymást. Szuper jó dolog, be is van tartva (kivéve mikor Igyliné ezt másképp nem gondolja...). Az ilyen közös mosószobákban vannak szabályok, amit be is tartanak, mindenki tisztán hagyja maga után a helységet: a mosógép mosópor-és öblítőtartóját elmosva, a szűrőt kitakarítva és a dobot kitörölve, a szárítógépből a vizet leeresztve, szöszöket eltávolítva, a teregetőszobát pedig felmosva hagyja maga után a használója. Soha nem fordult elő, hogy ezek hiányában mentem volna le a mosószobába, mindig izgalommal takarítottunk magunk után ifjabb Igylivel, nehogy bármit is elfelejtsünk. Jelenleg saját mosó-és szárítógépünk van. Szimpatikus volt minden helyen -amit idáig láttam- hogy jó nevű gépeket vesznek. Még meghibásodás nem fordult elő, de valami azt súgja, hogy a tulajdonos nem halogatja el a problémát.

A szemét: no, ez sem túl egyszerű, legalábbis eleinte nagy volt az izgalom a konyhai kuka körül. Svájciak büszkesége az is, hogy az újrafeldolgozható szemét 76%-át hasznosítják. Jó is ez. Konyhai zöldhulladékot a komposztos kukába, papírt a papír kukába, ami nem keverendő össze a kartonnal, amit megintcsak külön gyűjtünk. Van papírgyűjtő nap és van kartonpapír gyűjtő nap. Újság-és egyéb papírokat szépen egykupacba összeillesztve, madzaggal átkötve kell az adott napon kitenni. Láttunk olyat Herr Igylivel, hogy a kitett papír hulladékot nem vitte el a kukáskocsi, mert az nem volt összeillesztve és átkötve rendesen. Erre ráragasztanak egy piros cimkét (mint otthon a "mikulás csomag" a kocsikon) és a papírhulladék elhelyezésének módja van ráírva és hogy milyen feltételnek nem felel meg a csomag. Legközelebb újra próbálkozhat tulajdonosa. Komposztos kukás pedig nem tudom hogy szúrta ki, de egy még csomagolásában kitett kígyóuborkát hagyott a kuka tetején. 
Pet palackokat az élelmiszer üzletekben elhelyezett tárolókba kell visszavinni, nagyjából ezek mellett található az elemgyűjtő is.
Tejes dobozok itt nem szelektív gyűjtik, a nem szelektálásra szánt hulladékok közé kell rakni. Vigyázzunk, aki nem szemetel jól, nagyon magas büntetést fizet, aparátus van a rosszul szemetelő felkutatására (egy szemetesbe dobott blokkból kikutatják a szemét tulajdonosát, több héten át mi külön gyűjtöttük ezért a blokkokat is, merthát idő mire beletanulunk, még a legjobb szándékkal is :)).
Az utcai üveg-és konzervdoboz gyűjtőknél is kamera őrködik, nehogy valaki a zöld üvegét a barna üvegek közé dobja. Néhány helyen van ezek mellett textilgyűjtő is, de évente kb. kétszer van rendes textilgyűjtés is és talán egyszer fém gyűjtés is.

Svájcban azzal inspirálják az embert a szelektív gyűjtésre, hogy nem havi díjas a kuka szállítás, hanem a megtelt szemeteszsákra matricát ragasztunk, amit előzőleg vásároltunk meg. 17 literes a legkisebb zsák, erre egy matrica kell, a 35 literesre kettő, nagyobbaknál van egy kis kedvezmény, a 60 literesre pl. csak három matrica kell. A matricák ára Kantononként (talán körzetenként is) változik, nálunk 20 darab 25 frank. Jó nem elfelejteni a ragasztgatást, mert néhol 10000 (azaz tízezer) frankos, tehát majdnem kétmillió forintos büntetés is kiszabható ezért.

Azt hinné az ember, hogy ezzel kiaknáztuk ezt a témát, de neeeem! Kérem szépen nem mindegy, hogy hova és mikor helyezzük ki a szemeteszsákot! Ahol van konténer, ott persze mindegy mikor visszük le. No, de ahol nincs: ott az (általában) járdára felfestett kék pöttyökre lehet kirakni, a kukaszállítás napján, a megadott időpont előtt egy órával. Nem máskor! Akkor! Nem előtte este, mert akkor éjjel széthordják a macskák és akkor szemét lesz az utcán. Nehéz ebben pontosnak lenni, de annyira jó szokás ez is. Régi lakhelyünkön hétfőn reggel 8-kor jött a kukáskocsi, úgyhogy legalább volt a héten egy nap, mikor Herr Igyli nem késett el a munkahelyéről :).
 

A matricák. Általam ismert matricák itt Svájcban:

• szemétmatrica (kb. 1,25 CHF/17 liter)
• autópálya-matrica, ebből csak egy évre szóló létezik, az összes svájci autópályára jó, 40 CHF (...hmmm, ezt a témát nem folytatom, de gondolhatja az olvasó, hogy mire gondolok...)
• biciklimatrica, ami biztosítást jelent (azt hiszem kötelező) éves díja 5 CHF (bi-bi-bíííí most az egyik áruházban egy hétig 2,5 frank volt... persze pont előtte héten vettünk a két használatban lévő bicónkra 10 frankért, de mikor láttam az akciót vettem egyet a harmadikra is, hátha valamelyik vendégünk menne egy kört...)

Most hirtelen ennyi jutott eszembe a háztartásról, mehetek vasalni :(.

Hétvégén meglátogattak minket Igyliné testvérei, leginkább hogy megcsodálják Legkisebb Igyli hihetetlen súlygyarapodását, és hogy a két és fél éves Nagyobbik Igyli megkapja első síleckéjét, hiszen anélkül nem lehet igazi svájci senki.

Eredetileg úgy egy évvel későbbre terveztük az első síkalandját, de egy hónapja a céges síelésen az egyik kollégám pont ugyanilyen idős, hasonló növésű gyereke már tanulgatott az apukájával, szóval úgy néz ki, nem lehet elég korán elkezdeni.

Nekivágtunk hát a kemény félórás útnak Flumserberg felé. Az idő szuper volt, tíz körül mire odaértünk már csak a tartalék parkolóban volt hely, ami kicsit messzebb volt a felvonótól, viszont nem kellett érte fizetni :) Természetesen, jó helyi szokás szerint a rendőrség ill. a szervezők emberei egészen a parkolóhelyig irányítottak minden autót (és csúnyán néztek, ha valaki nem oda állt, ahova mutatták).

Első alkalomra béreltük a lécet, cipőt, sisakot - na ez nem volt egyszerű. Nagyon szervezett volt minden, egyik embernél be kellett check-in-elni, fénykép, igazolvány, magasság, súly, szeme színe, adózott jövedelme, szexuális orientáltság, és hasonló adatokat kértek, aztán a követező helyen kaptunk cipőt, a következőn lécet, meg a sisakot (plusz egy szánkót a biztonság kedvéért :), a következőn fizettünk, miközben minden vonalkóddal a kapott kis kártyán regisztrálva lett. Hát nem tudom, lehet hogy csak az idők változtak, legutóbb -úgy öt éve- olaszországban nem volt ilyen überszervezett minden. Viszont így legalább egy óraba került mire megkaptuk amit akartunk.

Van egy gyakorlatilag sík gyerekpálya, kicsi "varázsszőnyeggel", meg egy kicsit lejtősebb és hosszabb: na ez pont nekem való volt :)

Szóval gyermekem nekirugaszkodott, és hát jól hangzana, ha azt mondanám, hogy elsőre ösztönből lejött a Super G pályán, de azért nem volt ez ilyen egyszerű. Inkább rendesen lépkedni próbált, ami persze nem jött össze, és ezzel eléggé felhergelte magát. Szerencsére egy kis alvás dél körül a hegyi levegőn (kistesója 6 órát aludt egyfolytában) csodát tett, és immár kipihenve újra nekivágtunk. Ekkor már rájött, hogy elég ha csúszik, mi meg húzzuk vagy toljuk, esetleg a botba kapaszkodik, na és persze a varázsszőnyeg is nagy móka volt, szóval nap végére már nagyon élvezte.

Én pedig lecsúsztam életem első piros pályáján, ami közel sem volt egyszerű, de azért csak leértem, még ha rajtam röhögött is fél Flumserberg.

Zárás előtt kipróbáltuk a szánkópályát is, na az elég durva volt. Lehet hogy csak elfáradtam már akkorra, de nagyon nem volt triviális egyben lejutni rajta, főleg gyerekkel, pedig már neki is van tapasztalata :) (Szánkóügyileg ez a harmadik pályánk itt, tavaly Braunwald-ban voltunk, az nagyon élvezetes. Idén kipróbáltuk Lenzerheide-t, na az egyrészt unalmas, sokszor alig lehet haladni, másrészt meg többször is keresztezi a síelők útját, ami meg tök veszélyes, ráadásul a gyorsabb részeken nagyon könnyen közvetlen az erdőben találhatta magát az ember.)

Nem mellékesen, a hely csodaszép, ahonnan a már említett piros pályám indult (Prodkamm, 1939m) valami egészen gyönyörű kilátás van a hegyekkel körülvett Walensee-re, a hegyek mögött pedig még a Zürichsee is felsejlik.

Összességében jó móka volt, és mivel közel van, még az is lehet hogy az idei szezonban megismételjük egyszer-kétszer.