igyli

Gumizebráéknak szeretettel, egy kis flumserbergi kirándulás kilátással a Walenseere.
Reméljük jövőre már a kis Gumizebra is megnézi :) 

3 éve élünk Svájcban. Minden szirszarra elhordom a gyerekeimet, ami rendezvényt, gyerekprogramot meglátok 100 km-en belül azon mi ott vagyunk. 

Nagy dolog történt tegnap, elmentünk a fiunk némettanárához érdeklődni, hogyan halad a nyelvtanulással. Nem nagyon tudott mit mondani 8 hét után, megmutatta miket csinálnak az órán, és hogy hogyan segíthetnénk mi odahaza a gyereknek. Kérésünkre, miszerint ha legalább az órai témát elküldené haza, akkor áttanulnám vele otthon, nemet mondott, házi feladatot nem fog küldeni, csak jövőre. Nem akarom feszegetni a témát, csak a történethez hozzátartozik, hogy a fiam még nem tudja elmesélni a napi történteket, időrendi sorrendben meg pláne nem, hetekkel később előrukkol egy-egy eseménnyel a németóráról, tehát témába vágó dolgokról még esélyünk sincs segíteni neki egy-egy német szóval vagy mondattal.

Elég furi a tanárnő amúgy, nem esett le neki az sem, hogy az iskola ajtaja reggel csak beléptető kártyával nyílik, gyerekeknek egyszer órakezdéskor, így a megbeszélt időpontban mondjuk nem a tantermében kellett volna várnia minket, hanem az ajtóban, kollégája meg csak 5 perc múlva jött, aki be tudott minket engedni. Azért aranyos teremtés.

Ha úgy adódik, hogy a gyerekem egyszercsak elkezd németül beszélni, törjön ki a nyelvem ha onnantól nem azt mondom: "hipp-hopp megtanulta, a gyerekek gyorsan tanulnak idegen nyelvet".

Idáig -sokak tanácsára- kizárólag anyanyelvünkön beszéltünk a gyerekhez, elejtett német szavakat -számokon kívül- nem hallott tőlünk. Lassan egy hónapja jár svájci oviba és gyakorlatilag számon kérték rajtam, hogy miért nem beszél még németül. Legalábbis így érzem. 

Sajnálom szegénykét, igazán jót akartunk neki azzal, hogy anyanyelvi képességeit erősítettük. Magyar szókincse -anyai túlzás nélkül állítom- korához képest nagyon szép. Helyesen, tisztán, érthetően beszél úgy, hogy idegennyelvű közösségben él.

Szeptember elején az óvónő behívott, hogy problémája van a fiammal (cirka 3 hét ovi után). Az a gond, hogy a gyerek nem érti a társait, reakciója általában agresszív, társai nem szeretnek vele játszani, egyedül van. Hidegzuhanyként ért a hír, merthát minden nap szívesen megy oviba, itthon azt mondja jól érezte magát, egy-egy pofozkodásról beszámolt, dehát melyik fiú nem élt meg hasonlót. Még könnyezni is elkezdtem, úgy földbe döngölt ez a hír.

Ahhoz kérte beleegyezésünk az óvónő -egyébként segítő hozzáállással-, hogy logopédust hivasson hozzá, aki megállapítja majd, hogy szüksége van még hetente plusz egy nyelvórára. Állunk elébe! Még arról is beszámolt, hogy azt már látják, hogy inteligens gyerek és valóban csak a nyelvhiány az oka a problémáinak.

Szóval van a rizsa, hogy magától gyorsan megtanulnak majd a gyerekek. Lehet igaz, de amíg nem történik meg, addig számon kéri a pedagógus, furcsán néznek más anyukák, egyből szar anya lesz az emberből merthát eddig nem foglalkozott a gyerekkel. Az hogy anyanyelvén bő a szókincse, 4 évesen érti és mondja a számokat 100-ig, 10-ig elszámol angolul és franciául, 30-ig németül, a számítógépen maga indítja el meséit, néhány dolgot maga keres meg az interneten (pl.: lego.com), hogy a csokis muffint és gofrit egyedül is elkészíti, az senkit nem érdekel! 

Kedves külföldre készülő családok: gatyát felkötni az első pár óvodai-iskolai hónapra, reméljük nem skatulyázzák be addig a gyereket tudatlan mihasznának! 

A fény amúgy kigyulladt az alagút végén, nézünk vele egy BBC-s német nyelvleckét, nyelvoktató mesét, amiben a végén megmondják a frankót a gonosznak: "Du bist nicht klug!" ("nem vagy okos"). Egyik nap ugrándozva jött ki az oviból a fiam, fülig ért a szája. Kérdeztem tőle mi történt? Erre azt mondja, hogy a Jonasnak, aki egyébként buta és "mindig csap" megmondta, hogy "du bist nicht klug!" és felszabadultan hangosan nevetett, csillogtak a szemei az örömtől! :)

Az ezt követő időszakban valóban gyors nyelvi fejlődés történt: szinte csak az említett BBC-s nyelvtanuló mesét nézi, a kedvenc robotos meséjét is németül kéri "Wir bauen Helden". Úgy mond német kifejezéseket, hogy az itthoni magyar beszélgetés közben bevágja az elhangzott mondatot németül, rákérdez szavakra és kifejezésekra, ilyen idáig nem volt.

A hónap vége fele pénteken felmentem érdeklődni az óvónőhöz. Ezzel azt hiszem be is iktatok egy állandó programot, havi egyszer érdeklődni fogok.
Nagyon szépeket mondott a róla, szépen fejlődik a közösségi életében, egyre több mindent ért. Megmutatta munkáit, rajzait. Bevallom ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna, mivel idehaza alig rajzol. Minden nap bepróbálkozom, a kislányom 2 évesen már telefickált ugyanannyi lapot, mint ő 4 éves koráig. Egyszerűen nem érdekli ez a műfaj. Na, de a lényeg, hogy az oviban megcsinálja azt ami a feladat. (...pedig még cselhez is folyamodtam: láttam mindig gyerekeket akik az aznapi rajzaikat vitték haza. Azt hittem a napi munkájuk az. Így mondtam neki, hogy ha 5 rajzot megcsinál 5 különböző napon, akkor kap egy robotot - ennél nagyobb dolog jelenleg nincs az életében. Persze másnap hozott is haza egy rajzot, "zöld rétet földkupacokkal". ) A lényeg, hogy rajzol és ami rajzokat más gyerekektől látok hazavinni, azok plussz remekművek.

És új széket is kapott az oviban. Mesélte ugyan itthon, hogy új széke van, de nem tudta elmondani, hogy miért. Hát fény derült erre is: olyan kicsi, hogy még az ovis kisszéken ülve sem ér le a lába a földre. Ezért lóbálja, vagy éppen maga alá gyűri. Óvónőnk erre feltúrta az ovi pincéjét és kitúrt egy miniszéket, amin stabilan tud ülni. Plusz pont az óvónőnek! Tetszik, hogy nem úgy adta ezt elő, hogy "a maga fia lóbálja a lábát, nem tud nyugton ülni", hanem keresett és talált megoldást! 

Te jó ég, mennyi minden múlik egy óvónőn. Nemhiába szoktam mondani: a gyereknevelés 3 évig tart, utána csak a szerencse segíti gyermekeinket.