Hétvégén kirándultunk egy jót a Klöntalersee-nél, úgy négy órát sétáltunk jórészt felfelé menet. A gyerekek nagyon ügyesek voltak, nagyobbik Igyli-gyerkőc gyakorlatilag az egészet végiggyalogolta, pedig voltak nehezebb részek, ahol éppen csak elfért két lábnyom az ösvényen, és drótkötélbe kapaszkodva kellett egyensúlyozni... a kisebbik meg szokás szerint a felét végigaludta, Igyliné meg cipelte. Aztán a végén a kilátás...
Elkészült a nagy mű. Három négyzetméter (104") szürkeség a nappali falán. Rááldoztunk jópár órát, rákentünk-fújtunk 9 réteg festéket, elhasználtunk két festőhengert, végül vettünk még festékszóró pisztolyt is (enélkül esélytelen a tökéletes felület), elcsentem és összefestékeztem Igyliné egy-két konyhai eszközét, de a végeredmény mindenért kárpótol :)
.jpg)
Jobbra lent a hős kistévénk, csak a kontraszt kedvéért. A főpróba műsora pedig természetesen a Verdák volt:
Túl vagyunk az első svájci óvodai szülői értekezletünkön. Csupa pozitív élményeink vannak.
Egy rövid színjátékkal indult: a két óvónéni (2 csoport van összesen ebben a faluban) volt a kis óvodás, akik éppen hazaértek az oviból. Anyukájuk -aki a tornatanár az oviban- várta haza őket.
"-Mit csináltatok az oviban?
-Játszottunk.
-Mondott valamit az óvónéni?
-Áá, semmit."
Kedves kis történet ez, úgy látszik hogy mindegy, hogy svájci vagy magyar a gyerek: nem tudjuk meg egyiktől sem, mi történt az óvodában. Sajnos.
Ez után az óvónők egyesével bemutatkoztak, szakmai- és magánéletükről is megtudtunk néhány dolgot. Majd egy számunkra eddig ismeretlen személy is bemutatkozott, és beszélt feladatairól. Ő felelős az "integrált fejlesztés"-ért, azaz hivatott figyelni és felzárkóztatni ha valakinek tanulási vagy viselkedésbeli nehézségei lennének. Azért integrált, mert mindez az óvodai csoport munkájába építve zajlik.
Majd bővebben kielemezték egy fényképekkel illusztrált előadás keretében az óvodai munkát. Például: "A játék az valóban csak játék? A játék tanulás is egyben.". Vannak témacsoportok amiket feldolgoznak a tanévben, és a foglalkozások mindig az aktuális téma köré épülnek, majd a gyerekek kreatívkodnak ezzel a témával kapcsolatban.
A napi programról is bővebben beszámoltak az óvónők, ekkor némileg rosszul lettem: kiderült, hogy a gyerekeknek van egy nagyobb tízórai szünete, ahol az iskolásokkal együtt vannak az udvaron. Na most ezzel az a bajom, hogy kijelentették, hogy egy pedagógus van kint az összes, nagyjából 200 gyerekkel. Az iskola nincs körbekerítve, itt kerítések ugye nem nagyon vannak, ráadásul egy utca indul ki arról az udvarról. Mivel fiunk még nem nagyon mesél kerek történeteket az oviról, így csak most értettem meg azt az egy-egy elejtett szót, hogy miért nem ette meg a tízóraiját. ...hát mert nem is néz rá senki a tízórai alatt. 4 évesek, tessék megtanulni egyedül ellátni magad. Puff.
Majd a szülők két csoportra oszlottak, mindenki ment ahhoz az óvónénihez, akihez jár a gyereke. Az ottmaradt szülők körbeültek a gyerekek kisszékein. Az óvónéni papírokra mellékneveket írt, ki kellett választani párat, ami illik gyermekünkre, majd rövid beszámolót kellett tartani a fiunkról.
Aztán egy képkeretet kellett kidíszítenünk, mindenki a maga gyermekének elkészítette azt a keretet, amibe majd belekerül a gyerekről egy fotó, majd azt a születésnapján kiteszik a főbejárathoz, hogy mindenki lássa kinek van aznap szülinapja. Sőt, egy papírra üzenetet is írhattunk, amit majd az óvónéni felolvas ha eljön annak az ideje. Mi ez írtuk: "Boldog születésnapot!", remélem Frau W. ki tudja majd mondani :) :) :).
Innen indult a "buli", csipsz, ropi, üdítő került az asztalra és lehetett kötetlenül beszélgetni. Váltottunk pár szót Frau W.-vel, majd hazajöttünk. Nem ropiztunk a többi szülővel, majd legközelebb, így is 2 órás volt a program. (...úgy fájt már a fejem, zsongott ettől a sok némettől, ennyit egyszuszra nem kellett -volna- még megértenem, ennyire még nem koncentráltam sosem hogy értsem ezt a kintekunta nyelvet.)
Írtam már annak kapcsán az önállóságra nevelésről, hogy van kisgyermek aki már egyedül jár haza. Ebben az oviban -és mint hallottam a zürichiben is- az ovisok egyedül mennek wc-re is. Kisdolog vagy nagydolog után is maguknak kell megoldani a helyzetet. Nem vagyok egyedül azzal, ezt biztosan tudom, hogy 4 éves fiam még nem egyedül gondoskodik egyéni higiéniájáról. Hát most röpke egy hét alatt megváltozott ez is...
Ma felmerült bennem a gondolat, hogy mi lenne ha egyedül hagynám hazajönni. Egy kisebb utcán kell átjönnie az úttesten. Nem nagy ügy, de ökör vezető mindenhol van. Tehát ezzel le is beszéltem magam erről: itthon vagyok, igaz a kisebbik alvásideje jócskán csonkított a hét két napján, de ez van. Eljön úgyis az idő, mikor a fiam közli majd, hogy ciki hogy ott vagyok érte, ráérek majd akkor itthon maradni.
Németül továbbra sem beszél sokat, de egyre többet ért. Ma például a játszótéren azt hallgattuk végig, ahogy az egyik ovistársának könyörgött az anyja, hogy induljanak már haza. Erre a kisfiú mondta, hogy nem akar hazamenni, viszont inni szeretne. Anyuka persze a legjobb trükköt alkalmazta: "ha hazaérünk adok innivalót". Ekkor mondtam a fiamnak, hogy nekünk is indulnunk kellene, mire közölte velem, hogy Ő nem szomjas :).
Volt még egy kedves dolog, biztos van otthon is olyan, de azért elmesélem: tegnap egy henger volt a nyakába akasztva mikor kijött az oviból. Azt hittem egy aznapi kreatívkodás eredménye. Valóban az volt, de ez az amúgy csipszes henger lesz az üzenetek dobozkája. A házirendet küldte el benne az óvónéni, majd aláírva vissza kellett küldeni a levágott alját. Üzenőládika :). Ha már egyszer az óvónőt sem látom, legalább kitalálták a biztos(nak tűnő) üzenetátadást.
Arról is írtam még az ovi előtt, hogy piszok disznó vagyok, de örülök hogy oviba megy a gyerek. És valóban: sokkal jobb az együtt töltött időnk idehaza: mire hazajön rend van, meg van főzve, néha még hobbimmal is tudok foglalkozni, más dolgom sincs délutánonként, minthogy robotokat építsek. A kisebbik gyerekem teljesen más, mellette mindent meg tudok oldani, a nagyobbal úgy érzem sokat és jó irányban változott a kapcsolatom.
...ajajaj, csak nehogy a kicsit meg majd az ovi változtassa nehezebbé...