igyli

Igazságtalan módon kislányunkról, jelenlegi legkisebb gyermekünkről még nem írtam. 

Aki ismeri, ilyen gyermeket szeretne magának, sőt, többen igényt is tartanak máris rá J. Ha lefektetem elalszik, ha asztalhoz ültetem akkor eszik, ha bemegy a gyerekszobába akkor pedig egyedül játszik. Mióta ülni tud, azóta több órán keresztül képes elszórakoztatni saját magát. Persze mostanra, 25 hónaposan azért már adódnak hisztizős problémáink, de így is csoda számomra, hogy bármikor, bárhova el tudunk menni vele: akár az alvásidejét zavarjuk meg, vagy ha útközben elalszik és hirtelen ébred, akkor is lényegében el tudunk intézni mellette mindent. És csak hab a tortán, hogy 2 hetes kora óta átalussza az éjszakát. Kisebb fogzásból és emésztési problémákból adódó ébredések persze voltak, de akinek kisgyermeke van, az tudja mekkora dolog ez. (...mondanom sem kell, mikor először magamhoz tértem 8 órás éjszakai alvásom után –mármint „csak” a nagyobbik rendezett éjjeli műsort- riadtan rohantam a kiságy fele.)

Egyetlen dologban van némi kifogásolni valóm: állandóan beteg. Nem nagy ügy másoknak, megfázások sorozata éri. Hihetelen, egyik gyerekem zodiákus jegye a rák, másiké skorpió, amerre közlekedik ez a két állat oly módon különböznek gyermekeim egymástól. Fiam az örökmozgó, egészséges energiagombóc, talán a 4 év alatt 2 éjszakát ha átaludt, addig a lányom megfontoltan szemlélődő, mindent kiváró nátha-gombóc.

Ha a nagyobbik a találkozik egy beteg gyerekkel, az a betegség lányomon mutatkozik meg pár napon belül. Pedig ugyanazt az anyatejet, ugyanannyi ideig -15 hónapig- itta, mint nagyobbik gyerekem, de azt kell mondjam csalódott vagyok. Lehet eme dolog nélkül még betegesebb lett volna, de ha már egyszer ekkora feneket kerítenek a szoptatás témának, akkor kénytelen vagyok kimondani: nem kéne túlmisztifikálni ezt a szoptatósdi témát (sem).

Legutóbbi esetben éppen fülgyulladása volt. Természetesen hétvégén tört rá, ügyeletre mentünk. Svájcban –legalábbis a mi kantonunkban, de szerintem ez egységes lehet- a következő módon megyünk gyermekorvoshoz betegség idején:

Gyerek betegségét észlelve felhívjuk a gyermekorvosi rendelőt, elmondjuk az asszisztensnek a problémát majd időpontot kapunk. Gondolom van némi szűrés, sűrgősebb esetben aznap, kötelező oltások időpontja hetekkel később. Elmegyünk a megadott időpontban, az asszisztens bekísér a rendelő szobába, majd jön a doki. Van váróterem is, játékokkal, gyakorlatilag azt a testvér szórakoztatására használtuk, olyat még nem nagyon tapasztaltam, hogy együtt üldögélnek beteg gyerekek és várnak. Vizsgálat után diagnózis, majd ott helyben kapjuk meg a gyógyszert, ne kelljen már a beteg gyerekkel gyógyszertárba szaladgálni. Ha van valami Svájcban, amit igazán átvehetnének otthon, hát ez az (...ez is az...). Az orvosnál eltöltött idő 95%-ban vizsgálat, a maradék az a pár perc míg a gyereket előkészítem, vetkőztetem majd öltöztetem. Szuper, hogy nem a 95%-a a várakozás a rendelőben. Nem tudom szavakba önteni mennyire tetszik ez a fajta hozzáállás.

Lányunkkal egyszer esett meg, hogy fejreesett idehaza, szükségesnek éreztem egy azonnali orvoslátogatásnak, felhívtuk a dokink, azonnali időpontot kaptunk. Ez a sztori végülis pozitívan zárult: néhány szédüléses elesést követően visszatért minden a maga helyére a lányom fejében.  

Kórházi ellátásra egyszer szorult szegénykém, 16 hónaposan. Valószinűleg rota vírus (hányós-hasmenéses ronda egy vírus) ostromolta kislányom. Olyannyira, hogy egész nap már csak aludt, csak erős ébresztésre reagált, de itatni gyakorlatilag nem tudtam. Elvittem a gyerekorvosunkhoz, ott infúziót kapott, majd egy beutalót, hogyha estig nem iszik meg további 2 dl folyadékot induljak el vele a zürichi kórház gyermekosztályára. Nem hogy nem ivott 2 decit, hanem legaláb 5 jött ki belőle. Éjjel elindultunk vele Zürichbe. Az ottani doki tágra nyílt szemmel nézett ránk: „dehát még nincs is kiszáradva” jelszóval voltam hülyének nézve az orvosi beutalómmal együtt. Mindeközben lányom bóbiskolt a kezemben, fel sem ébredt végig. Nagyduzzogva kaptam 2 dl ionpótló folyadékot, amit 2 óra alatt belekanalaztam, majd a 39 fokos lázával együtt gyógyultnak nyilvánították a gyereket. Magyarországról eközben elindult testvérem gyermekápolói múltjával és Édesanyám segíteni.

Éjjel 2-kor haza is értünk „gyógyultan”. Majd a betegség folytatódott, csakhogy lányom már csípkedésre is alig ébredt. Testvérem azt mondta, odahaza el sem engedik ilyen állapotban a gyereket. Másnap a Nurofen adagolójával adtuk 5 percenként a folyadékot, de semmi. Este visszavittem Zürichbe. Nem érdekelt semmi, még az adminisztrátor hülye pofavágása sem „dehát nincs is még kiszáradva” mondatára elfordultam tőle lenyelve azt amit gondoltam. Mindegy is mit gondolhatott ekkor, hívta az orvost. Valahogy Herr Igyli szépen kifejezte magát, hogy nem is akarjuk hogy kiszáradjon a gyerek. Végülis szondán keresztül kapott folyadékot négy keresztül, és láss csodát, magához tért a gyerek, innentől egész jól elfogadta az innivalót.

Valahogy Svájcban többször hallom a „normal” kifejezést a betegségekre, többször gondolják úgy, hogy kezelés nélkül sikerül megúszni. Más Svájcban élő magyar anyuka is panaszkodott, többen gondoljuk nyugtalanítónak a "meggyógyul magától" tanácsot, pedig nem tömjük mi sem gyógyszerekkel szívesen gyermekeinket. Például fiam esetében lehet megoldás a várakozás egy betegségnél, 4 éves koráig összesen kétszer volt 3 napig náthás. Lányommal viszont nagyon úgy tűnik nem így megy. Ez az egész bejegyzés is annak kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy Zürichben még egy kezdődő fulgyulladást diagnosztizáltak még a meglévő bajunk mellett, vissza kellett vinnünk a saját gyermekorvosunkhoz ezzel, aki azt mondta, hogy nem lesz ebből baj, majd másfél héttel később kellett ügyeletre vinnünk magas láz és fülfájás miatt.

Ezek után be is mentem a patikába, kértem neki vitamint (mert várom ugyan a csodát, de cselekedni is akartam), mire a patikus azt mondta, nem kell neki, mert természetes, hogy tízszer beteg egy gyerek, örüljek neki, hogy csak az egyik, a másik gyerekkel van szerencsém és a folyamatosan beteg a „normal”.

Anyaként megintcsak zsákutcába kerültem, mit rontok el: egyik egészséges, mint a makk, télen fagyin él, soha nyugtom tőle, nem alszik, nem eszik, a másik meg mintagyerek és állandóan van valami kisebb-nagyobb egészségügyi problémája. 

Ezen gondolatok mellett éldegélek, állandó bűntudattal.