Avagy Crème Caramel. Múltkor Zürichben ettünk egy autentikus verziót, eléggé brutálisan korrekt volt, azzal a brutál tejszínhabbal, amiről már meséltem.
Múlt héten (vagy az az előttin...) találtam az Aldiban egy (minden valószínűség szerinte kevésbé autentikus) dobozolt verziót, talán a hétvégén igyliné végre elkészíti ;-)
Kicsit olyasmi, mint a crème brûlée, amit iiiimáádok. Régi szép időkben, mikor igylinével, még kis igylik nélkül Párizs levegőjét élveztük, hétvégenként a Jardin du Luxemburg-ban sétálgattunk, vagy a versailles-i kastély kertjében, a vízparton süttettük a hasunkat, minden ebédhez ettem egyet... vagy kettőt...
Sőt, egy kis párizsi zsúfolásig telt étteremben ettem belőle libamájas verziót is, a ház specialitását. Borzalmas volt. Illetve nem volt az, csak nem kellett volna libamájas crème brûlée-nek hívni, akkor elment volna prémium májkrémnek (azt hiszem, most kellene elnézést kérnem a gourmet olvasóktól :)
