A téli sportszünetünk egész jól telt. Fagyis Mama vigyázott a legkisebbik gyerkőcre, a nagyobbak síiskolában, mi pedig Frau Igylivel kettesben síelgettünk, jókat ettünk, este otthon pedig filmnézés, pihizés. Apróbb galibák voltak persze, Igyli-lánykát először valami adminisztrációs hiba miatt rossz csoportba tették, így egy napot töltött a kezdő csoportban a kanyarodást gyakorolva, aztán mikor rákérdeztünk, akkor jött a felismerés „most, hogy mondjuk, tényleg feltűnt, hogy ez már nagyon jól megy neki” (grrrr). Na meg néha volt egy kis köd, éppen csak annyi, hogy abszolút semmit nem láttunk, de végül tökélyre fejlesztettük a jódli-szonárunkat, vagy egy kicsit több ideig iszogattuk a forró kakaót. Szóval összességében véve tényleg klassz volt.
Frau Igyli esténként még arra is szakított időt, hogy bepakoljon a bőröndbe, hogy a következő hétre húzhassunk Magyarországra. Minden jól ment, egészen vasárnap reggelig, amikor indulás előtt még lesétáltam a pincébe, hogy takarékra vegyem a fűtést. Első csapás. A meglepetés. A kazán körül jókora tócsában állt a víz. Ajjaj, gondoltam, ez nem jó jel. Első pillantásra nem is tudtam megállapítani, honnan jöhet. Végignéztem a vízvezetékeket, mindegyiken cseppekben állt a lecsapódott pára, de határozott szivárgást sehol nem találtam. Pfff. Eltartott egy kis ideig, míg jött a következő nyom: a padlón lévő víz meleg. Szóval nem az ivóvíz, hanem a fűtés? Gyors pillantás a tágulási tartályra, de a nyomásmérő teljesen szokványos értéket mutatott, ráadásul ha nem működik a fűtés, az már feltűnt volna. Ha viszont meleg víz, de nem fűtés, akkor ez a bojler lesz. Mivel kombi olajkazánunk van, a bojler bele van építve: alul az olajégő, körülötte a fűtés víztere, felette egy külön tartály a meglegvíznek. Gyorsan lebontottam a kazán borítását, és amit láttam, nos, nem lettem tőle boldogabb. A melegvíz bojlere vastag hőszigetelő habba van ágyazva, egy kör alakú nyílással a szerelőajtónak. A hőszigetelésből pedig csorgott a víz. Először a szerelőnyílásra gyanakodtam, tömítés, ilyesmi. De persze nem volt ilyen szerencsém, gyorsan végighúztam az ajtón az ujjam, és teljesen száraz volt. Valószínűleg a bojler lyukadt ki.
A kazán egyidős a házzal, azaz kicsit több, mint 20 éves. Mit lehet tenni? Megmutattam a helyzetet Frau Igylinek, közben felhívtam az első bíztató telefonszámot amit a kazán oldalán találtam. A kazán gyártójának éjjel-nappali vonala. Ügyintéző néni szerint szerelőt legközelebb hétfőn tud küldeni, addig húzzuk ki, holnap hívnak. Jó vicc, akkor most mi lesz a hazautazással? Éjszaka még simán vannak fagyok, a fűtést nem szívesen kapcsolnám ki egy hétre, a víz meg folyik, azt sem lehet otthagyni, mert mi van, ha mégjobban kilyukad, és elkezd ömleni a víz, mi meg ezer kilométerrel odébb vagyunk? Frau Igylivel megbeszéltük. Második csapás. Most bizony nem fogunk hazamenni. Hacsak nem hétfőn pikk-pakk ideér a szerelő, és villámgyorsan elhárítja a problémát. Nagyszerű, már a bővebb család összes többi tagjának kellett elmondani a rossz hírt, akik már persze tűkön ülve várták, hogy elinduljunk.
Másnap a szerelő csak nem hív időpontot egyeztetni, úgyhogy hívom őket én. Most már szakembert kapcsolnak, ez már azért előrelépés, gondolom én. A szaki némi kérdezősködés után jóváhagyja a diagnózist, valószínűleg lyukas a bojler, átrozsdásodott. A rossz hír. Harmadik csapás. Sajnos pótalkatrész már nem kapható. Nos, de akkor mégis, hogyan tovább? Hát, hívjak egy fűtésszerelőt, aki esetleg hozzábarkácsol a kazánhoz egy külső bojlert, vagy hát ugye, vehetünk egy új kazánt is. Egyik jobb alternatíva, mint a másik. A svájciak barkácsolási képességeiről, nem beszélve szakemberek kiszámlázott órabéréről, hát, szóval ez nem túl biztató. Körülbelül annyira, mint kicserélni a kazánt. Juhúúú.
Ezek után az elmúlt hét tömör móka és kacagás volt. Először is, megállítandó a folyamatos vízelfolyatást, lebarkácsoltam a kazánról a bojlert. A 20+ éves csatlakozások nem adták magukat könnyen, meg bénáztam is egy kicsit, úgyhogy nem kicsit elázva és kínlódva sikerült csak a művelet. Viszont cserébe nem folyik a víz a pincébe. Viszont cserébe nincs is melegvizünk! Igen, egy picit visszaugrottunk a civilizációban, mondjuk úgy 50-100 évet. Esténként a villanytűzhelyen melegítjük fazékban a vizet, és mindenki nagyon-nagyon gyorsan igyekszik fürdeni. Nem mondom, éppen csak egy kicsit körülményes. Nincs is jobb móka mint esténként a fürdés-vacsora-altatás témakörét a melegvíz elkészülte köré szervezni.
Közben hívtunk két szerelőt is. Az első szerelő szerint az ennek a dolognak a szépsége, hogy megúszhatjuk most kicsit olcsóbban a dolgot egy külső bojler bekötésével, de valószínűleg egy-két év múlva újra fogunk találkozni egy szép téli estén, amikor majd maga a régi kazán is kipurcan, mert hát ugy huszonegynéhány évesen az lesz a következő. Akkor pedig mégegyszer kiszállás, csőszerelés, munkadíj, stb. Szóval, szerinte ugyan áldozzunk rá egy kisebb vagyont, és csináljunk egy komplett cserét most. 3+1 bónusz csapás: ja, persze ma már csak kondenzációs kazánokat lehet telepíteni, úgyhogy ki kellene bélelni a kéményünket. Ekkor kis híján elájultam. Beugrottak a magyar kéményes emlékek (ugye, Frau Igyli :)), a pince és emelet nélküli budapesti esetünkről. Most viszont van egy kéményünk, ami a pincéből két emeleten és egy tetőtéren át vezet, legalább 10 méter hosszú, és pusztán a móka kedvéért még egy elhúzás is van benne. Kész voltam.
Megkaptuk a két árajánlatot, biztosan nem beszéltek össze, csak a hosszú-hosszú évek alatt összecsiszolódtak a gyártók, meg a szerelők árai is. Szóval különbség elenyésző, a műszaki tartalomban is. Az egyik kazán piros, a másik szürke színű, csak hogy könnyebb legyen választani. Kinek mi a preferenciája. Ami közös, hogy mindkettő iszonyat drága.
Azóta eltelt pár nap, egy hétvége, lassan barátkozom a gondolattal, igyekszem a belső békém megtalálni (amire elvi esély is csak este 10 után lenne, amikor a gyerekek végre elaludtak...). Komolyra fordítva a szót (ha eddig nem lett volna az), kiválasztottuk a nyertes pályamunkát, még az árból is sikerült egy kicsit lealkudnom. A munkálatok jövő héten kezdődnek (és remélhetőleg végződnek is). Cserébe pár napig még fűtésünk sem lesz (pöröghet majd a villanyóra), de elvileg a húsvéti nyuszi már egy kád forró vízben is megfőzheti majd a tojásokat.