igyli

The Darjeeling Limited

Hááát, végülis nem tudom mire számítottam, de összességében nekem ez csalódás volt.

SPOILER lehet!

Az IMDB szerint: "Comedy, Drama, Adventure". Viccesnek egyáltalán nem vicces (kivéve egy-két helyen, de az édeskevés elvinni egy filmet). Jó, dráma az volt, legalább egy, az tényleg durva volt, de valahogy nem sok kapcsolatát láttam a film egészével. Úgy általában véve, mintha nem szólna semmiről, nem tudom mit akart mondani, vagy ha akart is, azt felületesen, csapkodóan tette, és valahogy ezt az egészet sem viccesen, sem komolyan nem tudtam venni.

Kaland. Hmm, szerintem annak is szegényes. Egy svájci alpesi körút a tehenekkel nehezített réteken nagyobb meglepetéseket ígért, mint egy eltévedt vonat (pl. ez most vicces, vagy kaland, vagy minek volt szánva?).

Ami mégis jó volt a filmben, az India, bár abból nyilván meg kevés látszódik a filmban, úgy gondolom az is felületesen. De azért a képek szépek, színesek, néhol igazi vizuális élvezet (pl. a fiú falujában a sok színesre festett házikó, vagy a temetéskor a fehér ruhás emberek, a fehér virágokkal, ezek nagyon szépek).

Zene. Ez rövid idő alatt már a második film, amiben kifejezetten zavart a zene, pedig nagy filmzene-rajongó vagyok. Na nem az indiai zenék, zavartak, azok teljesen rendben voltak. A gitáros "nyugati" zenék választása szerintem teljesen kizökkentő volt. Az meg már milyen röhej, hogy az amerikai német autószerelő pont Beethoven szimfóniát hallgat (vagy ez csak aláfestés ott, nem emlékszem pontosan), ez annyira sablonos (ez a jó szó?). A végén viszont a "Les Champs Elysées" c. dal király (Joe Dassin), bár ez megint nem tudom hogy jött a képbe (hangba)...

Hát ez nagyon kellemes, mókás, szuper, és van benne Párizs is :) Az előzménye (Before Sunrise) mindenképp kell hozzá.

A szabadság útjai (Revolutionary Road).

A nagy probléma. Mit is kezdjen egy fiatal férfi az életével, családjával, álmaival, ha már van egy háza, csinos felesége, két gyereke, autója, biztos, de nem túl izgalmas munkája? Mit is kezdjen magával a felesége, aki "hirtelen" otthon találja magát, gyerekeket nevelve, főzőcskézve, férjére várva?

Ez idáig elég érdekes, nem mondanám, hogy néha nem gondolkozom el hasonlókon, szerintem sokan járnak még többé-kevésbé hasonló cipőben.

A film nagyon jól kezdődik, pörgősen, izgalmasan, magával ragadóan. Leonardo DiCaprio és Kate Winslet jól veszekednek, néha nekem már kicsit sok is. A többi színész is jó, meg a figurák, a köpönyegforgatós öreglány (Kathy Bates), és a film által vázolt problémára másféle megoldást találó férje.

A matematikus pasi mókás (Michael Shannon) egy darabig, ő mondja meg jól a nagy igaszságokat, meg beszól mindenkinek, bár ha olyan nagy pofája van, akkor éppen már nem kellett volna megőrülnie anyutól.

Ami nem tetszik, hogy a kezdeti a nagy boldogság után nincs átvezetés, hogy mégis mi is lett elrontva, bár lehet hogy nem ezt akarták megmutatni. Azért valami lehetne. A sztori alakulása sem tetszett, egy idő után teljesen irracionálisak lesznek a szereplők, bár lehet hogy ez realisztikus az adott környezetben, de én inkább eltúlzottnak érzem. Végülis ez is egy lehetséges megoldás, éppúgy mint a baráti házaspáré, vagy az ingatlanos nyanyát lehalkító férjéé.

Ami annyira nem jó, hogy a kezdeti pörgés lelassul a végére, kicsit vontatottá válik az egész (persze ez kell a történethez, de ez nekem kicsit sok), ráadásul a zene is borzalmasan egyhangú egy idő után. Néhány dolog úgy tűnik mintha csak úgy be lenne dobva a pillanat kedvéért, aztán nincs tovább, pedig talán ki lehetne fejtegetni a szálat.

Megnézni mindenképpen érdemes, sőt, talán nem is csak egyszer. Az a fajta film, ami még jópárszor eszébe jut az embernek, és jókat lehet róla beszélgetni. Nem rossz.