igyli

Tavalyelőtt, mikor nyitottam az UBS-nél számlát, rámtukmáltak egy számlacsomagot, van benne minden ami szemnek-szájnak ingere, egy évig ingyenes, aztán meg "csak" 20 frank havonta (?!?!). De, ha van 10000 frankom a számlán, vagy lekötve, akkor ismét "csak" 15 frank! Hopppáááá! Egy évre jó lesz, be is neveztem.

Mikor lejárt az egy év, gondoltam ideje váltani valami kedvezőbbre, mert mégsem járja, hogy havi 2-3000 forintot fizessek a számlám vezetéséért.

Bemegyek a fiókba, kérdem angolul beszélhetünk-e, persze igen, hívnak egy hölgyet, kedves meg minden, mondom neki, hogy megszüntetném a számlám. De hiszen, miért? - jön a kérdés. Mondom, drága az, van előnyösebb ajánlat is a piacon. Hát, csak üljek le, ha van egy percem, mert pont nekik is van új ajánlatuk. Duma-duma-duma, a végén: "és így, csak 10 frank/hó, ha van 10000 a számlán!" Tadaaaaaaa!!!

Aha, mondom, csak máshol ez ingyért megy ám! (Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezzel ingyenes bármely automatából a kp, meg mindenféle sokadik pilléres nyugdíjcucc számla is van benne, csak azért azt is gondolom, ha már náluk van a "sok" nyugdíjzseton, hozzák már ki azt is ingyenesen, nem?)

Na mondom neki, hogy hát köszönöm, de azért én megszüntetnék. Ok, rendben, intézkedik. Leadom a netbankos "számológépet", ekkor jön a végső érv: de ez micsoda biztonságot nyújt, van-e a másik banknál is ilyen? Mondom, hogy hát igen, van (sajnos.., mondanám, mert szerintem ez már kicsit túlzás, de biztosan csak én nem vagyok kellőképpen biztonságpárti). Ezzel le vannak szerelve. Megköszönik, elköszönünk, átutalják az új számlára a maradék pénzem, és viszlát...

Ma reggel a cég szokásos hétfő reggeli gipfelis-teás-kávés info-meetingjén a főnök-tulaj bejelentette, hogy egy kisebb összeggel támogattuk a haiti földrengés áldozatait (persze valamelyik segélyszervezeten keresztül).

Wow!

Elsőre hallásra ez számomra nagyon furcsa, főleg egy ennyire kicsit cégtől, mint a mienk. Másodikra nem rossz érzés ez, végülis úgy 1/30-ad résznyit én is beleadtam abba az eddigi munkámmal. Harmadrészt még mindig furcsa ez nekem.

Ha már így szóba került...

Ha hivatali ügyintézésre kerül sor, akkor engem rendszerint kiver a víz. Lehet rossz beidegződés, de valamiért egyből a várakozás, mérgelődés, zaklatás, és a sikertelenség érzései öntenek el. Meg kellene tanulnom megváltoztatni ezt a Pavlovi reflexet. Svájcban -idáig- így zajlott mindegyik hivatalos intéznivalónk:

Ügyfélszolgálatra beérkezve jön a néni az ablakhoz, megkérdezi mit segíthet, odaadom a papírt, elviszi, csinál róla másolatot, berakja a mappába, ír valamit és jön, visszaadja a dokumentumot, majd elköszön. Ennyi. És akkor is ennyi, hogyha pénteken délután, zárás előtt 15 perccel megyünk (ilyenre is volt példa), semmi megjegyzés vagy "zárás előtt fél órával már nincs ügyintézés".

Még régi lakóhelyünkön történt az eset, hogy babakocsival mentünk az ifjabbik Igylivel, az ügyfélszolgálaton mondta a hölgy, hogy sajnos azt a dolgot, amiért mentünk nem nála kell intéznünk, hanem az emeleten lévő kollégájánál. Kinézett az ablakocskáján, majd mondta, hogy "de látom babakocsival vannak, felszólok a kollégának", még a nevünket kérdezte meg, hogy a telefonba tudja mondani melyik mappát hozza a kolléga. Zavaromban nem is tudtam követni az eseményeket. A kolléga lejött, elkérte a papírt amit vittünk, berakta az aktába, szép napot kívánt és ment is vissza. 5 perc sem telt el és kész voltunk.